2018. március 2., péntek

A HONVÁGY TÍZ JELE

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Angersin
2018.03.02.


Valamivel több, mint két év nem kevés idő az ember életében, külföldön élve meg pláne nem. Ennyi idő után az ember már bőven elkezd beilleszkedni. A mai szerző, Angersin úgy került külföldre, hogy meglátott egy álláshirdetés, amire felkapta a fejét. Tulajdonképpen nem gondolta teljesen komolyan, de behívták interjúra, majd nem sokkal később kihívták Norvégiába körülnézni. Kicsit még gondolkodott, aztán belevágott a párjával együtt. Mai írása azonban nem erről, hanem a honvágyról szól, ami két (három, négy, sok…) év után is elfogja az embert.

„Miért éppen Skandinávia?

Örökzöld fenyvesek, végtelenbe nyúló fjordok, derékig érő hó. Pár éve nekem is ez ugrott be elsőre. Aztán jött egy ígéretes álláslehetőség. Pont szakmába vágó, ráadásul fiatal vagyok, a lendület is megvan. Miért is ne?

Rövid gondolkodási idő után belevágtam. A búcsúzás egész könnyen ment, mivel az izgalom és a kalandvágy átvette a szomorkodás helyét. Fogtam az újonnan kapott bőröndöm és életemben először repülőre ültem.

Hát így kezdődött.

Életemben nem láttam még ennyi havat! De nem is lapátoltam… Eltelt az első félév, lassan megbarátkoztam a zord időjárás kihívásaival. Eltelt a második, egyre jobban ment a nyelvtanulás.

Mindig volt mit tanulni, felfedezni, kipróbálni, megoldani. Nem csak az országról és lakóiról, hanem saját magamról is.

Aztán elkezdett feltűnni a szociális életem hiánya. A barátkozás külföldön ezerszer több energiát és szervezést igényel, mint egy megszokott, anyanyelvi környezetben.

A hazautazások voltak az igazi kikapcsolódást jelentő nyaralások. A közösségi tankolás, a motiváció gyűjtögetése a visszatéréshez...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése