A LIBERALIZMUS ÉS KONZERVATIVIZMUS MEGMARADT KÜLÖNBSÉGE

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.03.25.

Politikai gyakorlatokról beszélek, nem egyéni beállítódottságról. A kettő nyilvánvalóan más érdekű: az előbbi embertömegek koordinációjának elveit, az utóbbi az egyes emberek belső értékrendjét illeti. Politikai gyakorlatként a konzervativizmus és a liberalizmus (nem a baloldaliság!) a második világháború óta folyamatosan közelednek egymáshoz, amihez elég megnézni a nyugati konzervatív pártok manifesztumait vagy politikáját. Egyúttal azonban -- különösen az utóbbi húsz évben -- a liberalizmust elkezdte mind erősebben gyarmatosítani a progresszivizmus, és amit valaha a szabad piaccal, a törvény előtti egyenlőséggel, az (összemérhetetlen) értékek pluralitásával, az alacsony adókkal és a hatalmi ágak elválasztásával volt jellemezhető, az mára meglehetősen kollektivistává, államelvűvé, programmatikussá és intoleránssá vált, röviden a progresszív baloldal része lett, a konzervativizmus pedig jobb híján átvette a liberalizmus valamikori értelmét -- asszimiláció és az utóbbi itt leírt kiüresedése okán. (A nyugati konzervatív pártokban eltérő hangsúllyal, de ma már ott van a progresszivista politika is, miközben az itt leírt liberális konzervativizmusnak visszaszorul a képviselete.)

Ebben a folyamatban egy valamivel nem nagyon tud mit kezdeni a konzervativizmus, ez pedig a liberalizmus racionalista jellege. A konzervativizmus megkülönböztető jegye minden más ideológiával vagy politikai gyakorlattal szemben a racionalizálhatatlan, érzelmi, hit- és hagyományalapú politikai vélemények, vagy egyenesen a hallgatás melletti kiállása. Akár a liberalizmust (a megmaradt darabjaiban), akár a progresszivizmust, akár a nacionalizmusokat -- tehát korunk bármelyik politikai vezéreszméjét -- nézzük, ezek mind a politikai értékek, hitek és meggyőződések racionalizálását, szavakba öntését, kategorizálását követelik meg: mind logocentrikus (beszéd- és vitaközpontú) álláspontok akkor is, ha egyébként az értékválasztásaik végső soron ízléseket tükröznek. Ezekkel szemben a konzervativizmus meghagyja az embernek a jogot arra, hogy elismerést követeljen a megmagyarázhatatlannak is. (Nem a tisztelet -- ez a progresszivista hisztéria része --, hanem a távolságtartás és a be nem avatkozás alapján.) A konzervativizmus szerint egy létformát vagy érzésvilágot nem kell tudni megindokolni ahhoz, hogy legitimnek ismerjék el mások és értékesnek a benne élők. A konzervativizmus ebben az értelemben premodern -- és ez adja a pluralitás iránti elkötelezettségének alapját. A konzervatív ad absurdum nem indokolja azt sem, hogy miért vet meg másokat: ez - kvázi - nem tartozik rájuk...

ITT OLVASHATÓ