2018. március 11., vasárnap

A POPULIZMUSTÓL CSAK AKKORV LEHET MEGVÁLNI, HA FELSZÁMOLJUK A KIVÁLTÓ OKOKAT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.03.11.



- Steve Bannon szerint a magyar szélsőjobb is része az egész világon győzedelmesen nyomuló mozgalomnak

- Oroszország szét akarja verni az uniót, hogy helyreállítsa világhatalmi státuszát

- Az EU Pozsonyban járt delegációjának vezetője szerint Fico helyzete egyre rosszabb, a belügyminiszternek pedig le kellene köszönnie

Washington Post

Egy populista mozgalomtól egyáltalán nem könnyű megszabadulni, amint azt legújabban Berlusconi példája igazolja - írja szerzőtársával közösen a populizmus egyik legnevesebb kutatója, Yascha Mounk, a Harvardi Egyetem tanára. Merthogy a volt olasz kormányfő visszatért, sőt politikai stílusa időközben elterjedt az egész országban, bár ezúttal két hasonszőrű szervezet fölébe kerekedett. De ők hárman együtt elvitték a szavazatok csaknem háromnegyedét. Egyébként az egész világban azt látni, Thaiföldtől Lengyelországig, hogy a populista erők a vártnál szívósabbak, és így vagy úgy, de fennmaradnak, még akkor is, ha az adott formációban összeomlanak. Ám valójában tovább terjesztik a káoszt és az instablitást.

Hogy ez miként történik, arra jó példa Lengyelország. Kaczynski 8 év után újból megszerezte a hatalmat, pedig előtte jól alakult az ország gazdasága. Csak éppen sokan torkig voltak azzal, hogy volt kommunisták továbbra is fontos posztokat töltöttek be, egy katolikus országban elegük lett a gyors kulturális változásokból, valamint a korrupciós botrányokból. A PiS azután tudta, hogyan kell osztogatni és felszámolni a demokratikus intézményeket, ebben most már roppant hatékonynak bizonyult. De ha nem is tudnak visszakeveredni a kormányrúdhoz, a populisták akkor is gyakran képesek teljesen megosztani egy országot. Illetve az is feltűnő, hogy az egykori hívek érzelmileg mennyire ragaszkodnak hozzájuk, akár nemzedéken át, akkor is, ha már rég letűntek a színről.

Hogy miért adnak ennyien esélyt nekik jól ismert hibáik ellenére is, arra egyrészt az a válasz, hogy az emberek sokszor mélyen kiábrándultak a demokratikus intézményekből. Másrészt a populisták kihasználják a mély megosztottságot, pl. Európában a félelmet a bevándorlástól, valamint építenek a gazdaság elégedetlenségre. És mivel bukásuk után az új hatalom sokszor nem orvosolja a bajokat, nem csoda, hogy ez a fajta politika tovább él. Fontos tényező azután, hogy a populisták következmények nélkül rombolják le az alapnormákat, és ez azután más politikusokat is arra ösztönöz, hogy szakítsanak a szabályokkal. Vagyis az ilyen erőket nem elég kiszavazni a hatalomból, a betegséget kell gyógyítani. Azaz látni kell, hogy az emberek egyre inkább csalódottak a demokráciában, vissza kell állítani hitüket a legalapvetőbb értékek iránt. Nem elég csupán a tünetekkel foglalkozni.

FAZ

A jobboldali lap méltatja Yascha Mounk legújabb könyvét, amely arra figyelmeztet, hogy a népuralom lehetséges liberalizmus nélkül is, azaz demokrácia és szabadság nem okvetlenül feltételezi egymást. A politológus a liberális demokrácia széteséséről írott művében rámutat, hogy napjainkban szép számmal vannak illiberális rendszerek, amelyekben időről időre választásokat tartanak, de nem szavatolják a jogállami elveket. Oroszország és Törökország már jócskán előrehaladt ezen az úton, Magyarország és Lengyelország pedig követi őket. Hogy ezután ezekben az államokban mi értelme van a választásoknak, amikor kikapcsolták a jogállamot és a szólásszabadságot, az már más kérdés. Ezzel együtt bizonyos, hogy 1945 óta először az egész liberális demokrácia jövője forog kockán. Hogy merre dőlnek el a dolgok, az valószínűleg hosszú évekre meghatározza a jövőt.

Ami az okokat illeti, világméretekben csökkennek az egyenlőtlenségek, az egyes országon belül viszont nőnek, mert a különböző rétegek nem azonos arányban részesülnek a globalizáció áldásaiból. A migráció pedig már jóval a mostani hullám előtt véget vetett a nyugati társadalmak etnikai egyszínűségének. Megoldásként Mounk a befogadó nacionalizmust javasolja. De minden nyitottság mellett szükségesnek tartja az állam ellenőrző szerepének fenntartását. A legfőbb üzenet azonban az, hogy a liberális demokráciát aktívan kell védeni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése