Szerző: PuPu
2018.03.09.
Ezt a dilemmát akarta feloldani vélhetőleg, de a sors igazságos és nem engedte...
La donna é mobile - énekli a Rigoletto halhatatlan áriáját a feledhetetlen Pavarotti, könnyedén fogalmazva meg a nagy igazságot a női állhatatosságról - tisztelet persze a kevés számú kivételnek.
Vannak persze olyan nők is, akik nem felelnek meg az előítéletnek, ők azok, akiknek úgy alakult az életük, hogy nem kísértette meg őket senki, hiszen ha mégis...
Kevés dolog van az életben, melyet Lévai Katalin, a szocialisták volt sztárpolitikusa nem ért el, megbecsült nőpolitikusként volt miniszter, az Európai Parlament képviselője, népszerű író, számtalan tiszteletreméltó kezdeményezés elindítója, támogatója - és - úgy tűnik - mégsem volt semmi sem elég.
Nemsokára hatvannégy éves lesz, alkotóvágyát ezer formában kiélheti, felhalmozott tapasztalatait ezer szituációban kamatoztathatja, ő mégis azt az egyetlen utat választotta, melyre lépve kárt okozott volt pártjának, annak a közösségnek, melynek élete sikereit és lehetőségeit köszönhette.
Nem tudom, miért döntött úgy, hogy beáll a potrohos prímás mellé kontrásnak, hiszen ha már prímás nem lehetett saját pártján belül, akkor miért gondolta, hogy más bandában komolyabb feladatot kap, minthogy ő rághatja a gyantát.
Már Szili Katalin is meglepett, mikor kilépve a Baloldal Nagyasszonya szerepből pártot gründolt, de hát őt nem a nagy eszéért szerettük, akármelyik baromfiudvar tudna ellene esélyesebb jelöltet indítani.
De Lévai Katalin okos nőnek tűnt, széles látókörűnek, műveltnek, de lám, megzakkant szegény, jóllehet ott volt előtte a példa.
Orbánnak volt havi egymillió forintja a Bukott Nagyasszony megjutalmazására, de mi lesz, ha szerencsétlen utódja még a Parlamentbe se fér be?
Nem nyert semmit, de rengeteget bukik - nem csak anyagilag -, és ezt a bukást nem a politikusi szerencse forgandóságának tudja be senki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.