Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.03.08.
Mi okuk lenne erre? A környezet, melyben élünk, olyan erős kontraszt, hogy a “szégyen” a legenyhébb kifejezés arra, amit érzünk. Korábban is volt egy sejtésem, hogy a magyarok azért néznek rám 2010-től kezdve úgy, mint borjú az új kapura, mert nem fogták fel, hol élnek. Nem értik, mi történik Magyarországon. Nem érzik az aljasságot, nem háborodnak fel rajta.
Voltam februárban néhány napot Magyarországon, dolgaimat intézni. Milyen érdekes, már nem azt írom, hogy “otthon”, pedig régen Budapestre még hazamentem. Ha azt írom, hogy Magyarországot nem érzem a hazámnak, akkor borzasztóan meg vannak sértődve. De nem értem, min sértődnek meg. Haza csak ott van, hol jog is van. A költőnek elhiszik?
Megdöbbentett Budapesten, hogy ezek az emberek mennyire nem fogták fel, hol élnek, és mi történik velük. Azt már Amerikából sem értettem, hogyan képesek ezt túlélni, naponta felkelni, és abban a megaláztatásban élni, hogy annyi joguk van, amennyit egy Felcsútról a fővárosba költözött súlyos elmebeteg engedélyez a számukra. Hogy viselik ezt a sok ócska és primitív hazugságot, gyűlöletkeltést, tényleg Goebbels-t idéző propagandát?
Teljesen letaglózott, hogy ezt nem érzékelik. Nem érzékelik, hogy ez mennyire megalázó, embertelen. Hogy a kormányuk a világ szemében egy köpedelem, és őket is azzá teszi. A mindennapos kín része, amikor megkérdezik, és be kell vallani, hogy magyar vagyok. Nem kell csodálkozni, ma már alig van, aki ne tudná, hogy ez mit jelent. Gyűlöletet, jogfosztást, embertelenséget, rasszizmust, hazudozást, buta arroganciát, agresszivitást, fasizmust. A magyar ember tiltakozhat, verheti a mellét: kívülről így látják, kivéve Orbán barátait.
Utálom, amikor megkérdezik, honnan származom. Szégyellem, mert szégyellni való. Azok előtt az emberek előtt, akik ezt megkérdezik, szégyellni kell. Illik is. Érzi az ember, hogy ezekhez az emberekhez tartozik, nem azokhoz. Ezek az emberek ugyanis itt azok, akiket a bőrük színe, a vallásuk, vagy a szokásaik, kultúrájuk, életmódjuk alapján bűnözőknek, az emberiség szemetjének mondanak. Miközben intelligensek, és százszor különbek azoknál. A kislányom fantasztikus gyerekorvosa egy muszlim. A házban lakók háromnegyed része, köztük stewardessek, emergency orvosok, zenészek, Magyarországon szögesdrót mögött lennének fogva tartva. És ezt ők tudják. A honfitársaikkal ez történik, Orbán róluk beszél.
Nem értem, hogyan nem szégyellik magukat a magyarok ott, amikor általuk nem ismert, a háborúból vagy a nyomorból, vagy politikai okokból menekülők ellen primitív gyűlöletet szítanak, nácikhoz, tömeggyilkosokhoz hasonló megbélyegzést folytatnak? Ez az emberiség szemetje, nem az, aki menekül vagy a boldogulását keresi. Illiberális ország. Istenem. Ezt a szöveget szó nélkül tűrik. Az emberi méltóság, a szabadság és az emberség megvetését jelenti. Tisztelettel adóznak egy kocsmai szintű hazudozónak, lógó hasú falusi focistának.
Senki nem mereng el egy kicsit? Nem néz a szívébe? A legmélyebb emberi érzésekig senki nem jut el? Mintha soha senki nem olvasott volna szépirodalmat, nem hallgatott volna soha zenét, mintha a civilizáció értékei, a kultúra kiveszett volna. Megnéztem a bulinegyedet. Ez a valami? Erre büszkék? Ezen a szinten léteznek? Mitől ilyen magas a felháborodási küszöb és miért nem lázad a bensőjük? Kertész Ákost kergették el, mert alattvalónak nevezte ezt a népet? Mi más lenne, ha ezt tűri?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.