Szerző: NAGY N. PÉTER
2018.03.03.
Többségben a moll
Átütő többségbe kerültek a moll hangnemben írt dalok, vette észre a Popbitch nevű brit hetilap (és website) a világ legfontosabb slágerlistáit figyelve. Tavaly a listavezetők 87 százaléka szólt mollban, az előző évi 62, illetve a 2015-ös 29 százalék után. Ez markáns változás. Okai közül ki lehet hagyni a véletlent. Főszabály szerint moll hangnemben a zene hangzása melankolikusabb, borúsabb, mint dúrban. Ehhez járul, hogy a legkedveltebb dalok nagy átlagban napjainkra a korábbiaknál - megint csak bemérve - jóval lassabbakká és hosszabbakká is váltak. A Popbitch elemzése szerint a mostani 87 százalékkal arra reagálnak a zenészek, illetve a közönségük, hogy a világ egyre barátságtalanabbá válik. Védekezésként szolgálnak a puhább és csendesebb, de jellemzően nem érzelgős dalok. (Az írás a „bleak” szót használja a társadalmi környezet leírására, ezt fordítom barátságtalannak, hidegnek.) Nem ismeretlen ez a szó (bleak) azok számára, akik angol nyelvű politikai elemzésekkel is találkoznak. Gyakran írják le vele a magyar helyzetet.
„Az agresszív, idegengyűlölő kampány, amit a kormány folytat, sivár hellyé teszi Magyarországot.”, nyilatkozta nemrég Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára a "bleak" szót használva állapotaink leírására. A The Huffington Postban Corey Cooper is ezt a szót használja, amikor a demokratikus intézményeit, bizonyos emberi jogok védelmét és a jog uralmát meggyengítő Lengyelország és Magyarország helyzetét jellemzi. Hozzáteszi, hogy immár nemcsak e két országról, vagy Közép-Európa barátságtalanná (bleak) vált kilátásairól van szó, hanem az Európa-terv egészéről. Egy néhány hónapos olvasói kommentár az Economist honlapjáról: "I am sorry, but the future of Hungary is bleak." Ezzel a kifejezéssel él Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke, amikor hazája – Magyarországgal párhuzamos – uniós marginalizálódásáról beszél, amely sivár (bleak) jövővel fenyeget. Kornai János is a "bleak" szóval írja le Magyarország kilátásait 2015-ös Hungary’s U-Turn (Magyarország U-fordulata) című cikkében.
E ponton hivatkoznék Balog Katalinra, az Amerikában tanító filozófiaprofesszort ugyanis nemrég Kornai érdekes összefüggésben idézte. Balog egy tanulmányában az amerikai és a magyar átalakulást összevetve párhuzamosságra hívja fel a figyelmet. Ahogy Kornai írja, Balog szerint ami a leginkább közös, az a politikai diskurzus átalakulása: szalonképessé válik, szóban és írásban, társasági beszélgetésekben, politikai szónoklatokban és újságcikkekben a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a nemzeti szupremácia hirdetése. Ez készíti elő a talajt a demokráciától való eltávolodásra.
Tovább idézném (saját fordításban) Balog Katalin tanulmányát, mert pontosan írja le, mitől vált a mi életünk különösen barátságtalanná. Nem valamiféle koherens jobboldali ideológia propagálása készítette elő Magyarországon az autokratikus fordulatot, írja, inkább a viták civilizációs szintjének, tartalmának és formájának fokozatos leépítése. Az emberi jogok, a demokratikus intézmények és az értelmes vita iránti hangos és nagyzoló tiszteletlenség, a politikai ellenfelek folyamatos sértegetése, párhuzamosan az állandó teátrális hebegéssel a nemzetet a liberál-bolsevik befolyástól megmentő erős vezetőről, aki újra naggyá teszi Magyarországot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.