Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.03.27.
Ha Márki-Zay Pétert piedesztálra emelte az ország azért, mert bevette Hódmezővásárhelyt, akkor Nagy Imre Attilánénak is jár minimum ugyanez a piedesztál – ha nem még magasabb. És ez nem afféle barokkos túlzás: Márki-Zay mögé felsorakozott a teljes ellenzék a szociktól a Jobbikig, egy vérprofi, többmilliós kampánnyal, aktivistákkal, országos sajtóval, meg amit akartok. Érpatak független polgármester-jelöltje ezek nélkül a földi hívságok nélkül is legyőzte Orosz Mihály Zoltánt. Fontos, hogy lássuk, értsük, hogy milyen reményt adhat ez a győzelem.
Érpatak neve évtizede fonódik össze a települést vezető Orosz Mihály Zoltán nevével, illetve az általa megalkotott érpataki modellével. Érpatak mára fogalom, a szélsőjobb számára, ahogy azt OMZ is mondta a vereséget követő videójában, “világítótorony”, a baloldali-liberális értékközösség számára pedig egy zárvány. Valami, amivel évek óta nem tudunk mit kezdeni, pedig tudjuk és látjuk, hogy hogyan működik.
Tárgyilagosan szemlélve elmondtunk már róla mindent, hogy mennyire veszélyes ez a fajta rendpárti, rombolókra és építőkre osztott társadalmi berendezkedés, ahol a megfélemlítés mindennapos élettapasztalat, ahol a leszakadó, elszegényedett rétegek újfeudális viszonyrendszerben szenvednek új uraik elnyomása alatt, és ahol ezek az urak gyakorlatilag bármiféle felügyelet és kontroll nélkül, lényegében szem elől rejtve végezhetnek mindenféle “társadalmi kísérleteket” a kiszolgáltatott magyar állampolgárok kontójára.
Érpatak egyszerre volt tünete egy rosszul működő demokratikus jogállamiságnak és segélykiáltása a hatalom által magukra hagyott, senki által nem képviselt rétegeknek...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.