2018. március 12., hétfő

"HA MAJD A JOGNAK ASZTALÁNÁL / MIND EGYARÁNT FOGLAL HELYET"

MAGYAR NEMZET ONLINE
- KULTÚRGRUND
Szerző: DOMINIKA EDE HARALD
2018.03.11.


Mintha csak előre látták volna február-március fordulójának hidegrekordját a „Ne félj, a tél meg fog gyötörni” című könyv szerkesztői. A szegényeket, kirekesztetteket, akiknél nem evidencia a fűtött szoba, bizonyára próbára is tette. A szociográfiai írásokat tartalmazó kötet fele szól a cigányságról, mivel őket fokozottabban érinti a munka világából való kizáródás. Hogy van-e és ha igen, milyen az ő hídjuk a munka világába, arról Hajnáczky Tamás kisebbségpolitikai szakértőt, a kötet egyik szerkesztőjét kérdeztük. Mint kiemeli, a cigányságról nem lehet homogén csoportként gondolkodni, sajátosságaik, problémáik, igényeik ugyanúgy szerteágazóak, mint a nem cigányoknak. Ezért jelenleg inkább több kisebb hídon kelhetnek át, ilyen például a regionális lehetőségeket, igényeket figyelembe vevő szakképzés.

A Magyarország felfedezése sorozatban kiadott könyvet az alapítvány elnöke, Őrszigethy Erzsébet a bemutatón a szociográfia és a hatalom boldogtalan viszonyának egyik termékeként jellemezte, hiszen – mint említette – a szociográfia tematizálja a közbeszédet, mást nemigen tud tenni. „A szociográfus társadalomkritikai megközelítése mindig a fennálló rend ellen áll fel, a hatalom pedig vegzálja a szociográfusokat” – állítja. Szále Lászlónak, a kötet másik szerkesztőjének sincs jobb véleménye a hatalomról, mint mondja, minden csak alulról történhet, felülről Mária Terézia óta nemigen sikerült semmi. A szegénység csupán új köntösben mutatkozik meg. Az eredetileg az Új Egyenlítő című folyóiratban 2013–2016 között megjelenő írások hasonló indíttatásból születtek meg, mint ahogyan a feudális kiszolgáltatottság ellen szólal meg Ady A grófi szérűn című versében, ahonnan a kötet címe származik.

Az 50-es években is már rejtett munkaerő-tartaléknak tekintették a cigányságot – emlékeztet Hajnáczky Tamás. De a kirekesztettekre ez általában jellemző. Az Ady-vers még ismertebb rokona, A magyar Ugaron is erről szól, amikor „buja föld”-et, „szent humusz”-t említ. Ráadásul az ugar szó ilyen szimbólumként már korábban megjelent, Széchenyinél.

Csepeli György szociológus professzor, az egyik szerző szerint szomorú látni, hogy nyolcvan évvel a Magyarország felfedezése sorozat első köteteinek megjelenése után ugyanolyan aktuálisak Erdei Ferenc Futóhomokjának vagy Féja Géza Viharsarokjának gondolatai, mint 1937–38-ban.

És mire jó a szociográfia? Jótékony hatása az oktatásba tud beszivárogni szociális munkások, ifjúságsegítők, pedagógusok képzésekor, ahol elsősorban az olyan olvasmányos, közérthető művek célravezetőek, mint Tábori Zoltán Cigány rulettje, mely a 2008–2009-es a cigánygyilkosságok körülményeiről számol be, vagy Szále László Pokolhegy riportkönyve, mely azt mutatja meg, „hogyan éltek és élnek együtt szegények, gazdagok, cigányok, nem cigányok, mit gondolnak egymásról” – olvasható az ajánlóban, ahogy az is: „a cigány–magyar együttélés... Magyarország egyik legfontosabb jövőbeli problémája”. Innen idéz Hajnáczky Tamás Cigánypolitikák egykor és ma című tanulmánya elején: „A cigány-magyar együttélés kulcsa annak megértése, elfogadása, hogy mindenki igazsága megérdemli a végiggondolást...”.

A nyomort érzékletesen tárja fel Ritók Nóra Láthatatlan Magyarország című 2017-es könyve is, mely a legtöbbünk számára nem ismert jelenlegi világra, gyermekek tízezreinek méltatlan körülményeire hívja fel a figyelmet. Sokszor még a tiszta ivóvíz is problémás, mint amilyen látványosabb esetről Hajnáczky Tamás számolt be az Amikor nem volt tiszta víz a cigánytelepeken című tanulmányával a kötetben, ahol azt részletezi, amikor Ózdon 2013-ban több közkutat lezártak pazarlásra hivatkozva, noha kimutatható volt, hogy a víz legjelentősebb részét nem a cigánytelep lakosai használták el, sőt nekik a mindennapi élethez volt szükségük a kutakra...


ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése