2018. március 11., vasárnap

IMÁZS- ÉS PRESZTIZSÜGYEK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.03.10.


Örömhír az elmúlt hétvégéről: az új országimázs vagy korszerűbb szóhasználattal az új magyar országmárka kidolgozásában Orbán Ráhel is aktív szerepet vállal. Nem fizetett alkalmazottként, hanem honleányi buzgalomból, ami annyit tesz, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója alkalomszerűen, de folyamatosan kikéri a hölgy szakértői véleményét, ő pedig avatott és előremutató válaszokat ad. Nyugodtak lehetünk tehát, az országmárka vagy országimázs dolgait illetően minden a lehető legjobb kezekbe került. Nemcsak azért, mert kormányzó urunk legidősebb leánygyermeke valami roppant előkelő svájci intézetben szerzett diplomát, fontosabb ennél a tradíció, amelyet Ráhel régi országimázs-építő család sarjaként megtestesít. Tizenegy éves volt, amikor atyja létrehozta a szép emlékű Országimázs Központot, vagyis Ráhel a legfogékonyabb éveiben tapasztalta meg azt a szellemi pezsgést, amely az ország marketingcélú korszerűsítésének esztendeit itatta át, s amelynek máig ható eredményét egy öt évvel ezelőtti MTI fotó foglalja össze vizuálisan.

A képen a bocskaiba öltözött miniszterelnök-helyettes látható, amint Kézdivásárhelyre belovagol.

Most persze másról van szó, a vezérigazgató a köztévében a magyar turisztika nagy reformjáról beszélt, megemlítve, hogy májusban Budapest-központú kampány indul, fókuszában a társasági élet, a fürdők és a gasztronómia, továbbá az a szívderítő tény, hogy Magyarországon „a család, a biztonság és a hagyományok a fontosak”. Vagyis a magyar turisztika nagy reformjába a bocskaiban lovagló Semjén délceg alakja még bőven belefér, ám a főcsapás iránya nem ez. Más kérdés, hogy belső-erzsébetvárosi lakosként a beutazó turizmus egy viruló szegmentumát testközelből volt szerencsém ismerhetni, és nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy abban a társasági élet, a fürdők és a gasztronómia szerepe úgyszólván elhanyagolható, hogy a családról, a biztonságról és a hagyományokról már szó se essék.

A lényeg viszont mégiscsak az, hogy az országimázs felpolírozását célzó ezen sokadik nekibuzdulás elvileg nem direkt párt- és kormánypropagandának indulna, tekintve, hogy abban a piaci szegmensben az aktuális kínálat a legmohóbb igényeket is ki tudja elégíteni, a választék további bővítésére semmi szükség. Csak hát annak idején az Országimázs Központot is azért hozták létre, hogy az országot a külföld számára vonzó módon mutassa be, viszont működésének már a legelső napjaiban a hatalom öntömjénezésének alapintézményévé magasztosult. Az e tárgyban még szűziesen naiv érdeklődők leesett állal figyelték, ahogy egy állami szervezet az adófizetők pénzét átláthatatlanul használva hülyíti magukat az adófizetőket, nem tartja be a közbeszerzési törvényt, hatalmas összegű megbízásokat ad a Happy End Kft.-nek és az Ezüsthajó Kft.-nek, a hozadék pedig koronaúsztatás, tűzijáték, Millenniumi Országjáró, semmi több. Tíz- meg százmilliókért.

Aranykor, boldog békeidők.

Most ott tartunk, hogy Mészáros Lőrinc vagyona egy év alatt hetvenmilliárddal gyarapodott, ennek a nyolcvan százaléka, ahogy mondják, uniós pénz. Ami annyit jelent, hogy a nemzet gázszerelőjét az Európai Unió hetenként több mint egymilliárd forinttal támogatja. Ugyancsak sokatmondóak a New York Times által idézett becslések, melyek szerint Orbán kegyeltjei – Garancsi, Mészáros, Simicska, Tiborcz – 2010 és 2016 között két és fél milliárd euró uniós támogatást raktak zsebre, és emellett nyilván van sok minden más, amiről nem tudunk. Jóformán semmiről se tudunk, a felszín alatt elsíbolt százmilliárdok mozognak mélytengeri áramlatként, a mai helyzethez képest az első Fidesz-kormány működése éppoly tiszta és áttetsző volt, mint Dante Paradicsomában a Kristályég, de jól is van ez így. Nekünk, közrendbélieknek csupán annyit kell belátnunk, hogy magyar nagytőke nélkül nincs független Magyarország, a magyar nagytőke pedig azokból áll, akiket kormányzó urunk erre a felelősségteljes posztra kinevez. Például a fenti névsor, mínusz Simicska. A hitehagyott személy helyére azóta új, méltóbb, magyarabb vállalkozók léptek, utánpótlásból nincs hiány. Itt van például Barna Zsolt, az OTP Alapkezelő első embere, aki nem mellékesen ugyanavval a magánrepülőgéppel utazgat, amelyet időnként Mészáros Lőrinc is használni szokott. Hírnevét az elmúlt héten a 168 Óra egyik tudósítása öregbítette tovább, ebben arról esik szó, hogy Barna Zsolté lett a felsőpetényi Almássy-kastély, ahová a Rege Gyermekvédő Liga sérült gyerekek rehabilitálását szolgáló, világszínvonalú gyógycentrumot tervezett. Pályázatát két éve beadta, viszont az MNV titokban Barna Zsoltnak játszotta át az objektumot. „A kurva anyjukat” – kommentálta a történteket a Rege Gyermekvédő Liga titkára a Hír TV-ben, s evvel az országmárka vagy országimázs dolgait illetően is avatott és előremutató véleményt fogalmazott meg. Nyilván nem egészen olyat, amilyeneket Orbán Ráhel szokott, stílusa szálkásabb, kevésbé svájci, tartalmilag viszont nehezen kifogásolható...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése