2018. március 25., vasárnap

MAGYARORSZÁGON NEM JÓ MEGÖREGEDNI


ÚJ EGYENLŐSÉG BLOG
Szerző: Pogátsa Zoltán
2018.01.19.


Magyarországon nem jó megöregedni. A probléma rengeteg embert érint az elöregedett társadalmunkban, mégsem beszélünk róla őszintén. Ezt próbáltuk megtörni az Új Egyenlőség stúdiójában, ahol Tisza Kata íróval, öregedéskutatóval beszélgetett Pogátsa Zoltán főszerkesztő.

- Magyarország egy elöregedett társadalom, ennek ellenére az idősek helyzete, a méltó öregedés nem igazán téma a közbeszédben. Vagy ha téma, akkor a fogyasztói társadalom diskurzusába ágyazva, ahol a fiatalság az etalon. („Vegyél krémet, hogy ne legyenek ráncaid!”)
- Sokszor stigmatizálóan beszélünk az idősekről (pl. „nyuggerezés”), az idősekhez (visszababásító beszédmód). Ez bénítóan hat. Jobb társaságban ma már nem „buzizunk”, „zsidózunk”, „cigányozunk”, de az időseken még a főáramú média is rendszeresen ironizál. Ez az ageism.

- A magyar idősek helyzete anyagilag is marginalizált. Szegények, és már munkát is nehéz találniuk. Ezenkívül a legtöbb ember negatív jelzőket, fogalmakat társít az idősödéshez.
- Az öregségről az öregedésről nem elégséges úgy beszélni, hogy az egyénre hárítjuk a felelősséget. A kritikai szociálpszichológia talaján állva az öregedés egyszerre az egyén döntései, illetve a társadalom által létrehozott keretek, lehetőségek.
- A nyugati jóléti államokban képzéseket, programokat szerveznek az időseknek, ami elfoglaltságot jelent, értelmet ad az életüknek, fenntartja a kapcsolatrendszerüket. Különösen fontos lehet a generációk közötti kapcsolatrendszer lehetővé tétele (például idősek és ovisok összekapcsolása). Lehetőséget kellene teremteni az idősek önkéntességére

- Hogy milyen lesz az idősödésünk, az nagyrészt középkorban dől el. Ez talán a legnehezebb korszakunk, mert már van „csomagunk”, vannak kudarcaink, gyerekek és idősödő szülők tőlünk függnek, ugyanakkor ezen a ponton kell meghozzuk azokat a döntéseket, melyek majd a saját időskorunkat meghatározzák.

- Mint általában az életünkben, az öregedésben is a „hármas szerep” a lényeges. Szükségünk van 1.) autonómiára, 2.) kompetenciára és 3.) kapcsolódásra. Azaz az lesz boldog idős korában, aki 1.) nincs másoknak alárendelve, akinek nem parancsolgatnak, aki nem függ másoktól. 2.) akinek van olyan tudása, produktuma ,ami erőssé teszi az énképét. Amikor nyugdíjba megyünk, a munka megszűnik ilyennek lenni, ezért szükséges ezt helyettesíteni hobbival, önkéntességgel, vagy bármi mással, ami értelmet ad az életnek. 3.) Kell kapcsolódás másokhoz. Ez egyre nehezebb idős korban, hiszen sorban meghalnak korábbi barátaink, családtagjaink. Ennek ellenére fontosak az erős kapcsolatok, amelyek értelmet adnak.

- Az a tapasztalat, hogy általában azok a boldogabbak időskorukban, akik középkorban mernek elszakadni a társadalom külső elvárásrendszerétől, és a maguk útját járják. Ez megmutatkozik a válaszokban is: „az öregek általában ilyenek, de én nem ilyen öreg vagyok vagyok”.

- Az idő szubjektív. Létezik a születéstől eltelt kor, a biológiai kor (Hány éves a testem?), a szociológiai kor (Milyen lehetőséget ad a körülöttem lévő társadalom a koromnak?), illetve a pszichológiai kor (Hány évesnek tartom magam? Milyen lehetőségeket látok még ebben az életkorban? Miket nem teszek már meg a koromra hivatkozva?).

Az idősek szempontjából a leginkább segítő országok a skandináv országok, Hollandia, Németország 

Változtatnunk kell, hogy Magyarország is ilyen hely legyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.