2018. március 23., péntek

MI A KÜLÖNBSÉG A CSOKITOJÁS ÉS A VALÓDI PROBLÉMÁK KÖZÖTT?

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.03.22.


...A Fidesz-KDNP kormány 2010 óta egy dologban biztosan nagyon alapos volt: önmaga körülbástyázásában. Kétharmados fölényével alkotmányos köntösbe öltöztette a jogállamiságot megcsúfoló rendszerét, és elérte, hogy érinthetetlenné és megközelíthetetlenné váljon minden kormánypárti képviselő és politikus, valódi kérdésekre ne kelljen válaszolni, kínos helyzetek elől el lehessen menekülni bármiféle indok nélkül. És mindeközben a törvénykezési gépezet feltartóztathatatlanul dübörög tovább.

A NER olyan szörnyeteggé nőtte ki magát, amelyben már olajozottan forog minden apró csavar, fennakadás nélkül lehet minden botrányra előrántani egy újabb századnyi ENSZ-plakátot, és harcos posztokat tolni a Facebookon Brüsszelből (ahol egyébként Deutsch Tamás és a többi fideszes EP-képviselő úgy megszavazta a menekültügyi alapot, mint a pinty), mert ezzel még mindig könnyebb elterelni a figyelmet a magyar közállapotokról, mint belemerülni holmi alantas magyarázkodásba.

Azt azért jó, ha tudjuk: ebben a helyzetben a NER egyik pillanatról a másikra nem lebontható. Ahhoz ugyanis a gránitszilárdságú alkotmányról is le kell faragni a fideszes sallangokat, és vissza kell állítani a demokrácia alappilléreit (a független igazságszolgáltatástól a sajtószabadságig). Ami őrült nagy munka, ráadásul nem is megvalósítható egyik pillanatról a másikra.

És még ennél is többre van szükség: a dolgozók megtépázott érdekvédelmének megerősítésére. Az oktatás újbóli reformjára (vagy legalábbis a 21. századi igények felismerésére), az állami egészségügy visszaépítésére. A szegénységben élők számára létfontosságú lenne a szociális védőháló befoltozása, a munkaerő-piaci vergődésre válaszul adott közmunka-programok helyett valódi munkahelyteremtő lépésekre, élhető lakáspolitikára – és a sor tetszőlegesen, jóformán vég nélkül folytatható lenne.

Hogy mindebből bármit tervez-e a Fidesz-KDNP, azt nem tudhatjuk. Nem, mert programja a 8 éve kormányzó pártoknak nincsen, bár illúzióink valószínűleg nincsenek ezzel kapcsolatban.


Úgyhogy miközben nézzük, ahogy Orbán Viktor (törvénysértő módon) fogdossa óvodás gyerekek kezét, jusson eszünkbe az, hogy április 8-án többek közt arról is döntünk: akarunk-e újabb négy évig egy olyan kormányt látni az ország élén, amelyik végletesen elszigetelte már magát a választópolgáraitól, és kizárólag saját érdekkörének gazdagodását tartja szem előtt.

Akarjuk-e, hogy olyan politikusok döntsenek a mindennapjainkról, akiknek jól láthatóan fogalmuk sincs arról, hogy hogyan élnek ma Magyarországon az elszegényedett százezrek és milliók, hogy néz ki belülről egy állami kórház, mennyit keres egy szociális munkás, hány családot lakoltatnak ki évente elhelyezés nélkül, hányan nem tudják rendesen fűteni az otthonaikat, és hányan fagynak meg egy tél alatt.

Mert ezek a fontos kérdések. Ezek vagyunk mi, magyar választópolgárok, és ezek a mi mindennapi problémáink. Amelyek közül nem egyet a jelenlegi kormány szakasztott a nyakunkba. És míg a csokitojásokkal bátran szembenéz a magyar miniszterelnök, a valódi problémák elől rendre megfutamodi
k.

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.