NEKI TÉNYLEG SIKERÜLT AZ, AMI A LEGKOMOLYABB ÉS LEGKITERJEDTEBB BŰNSZERVEZETEKNEK IS CSAK IGEN RITKÁN JÖN ÖSSZE

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: BODA ANDRÁS
2018.03.17.

...És akkor itt most egy picit visszavenném a szót. Erkölcsi elégtétel… hogy is mondjam… a szót magát kiejteni azon a pulpituson, abból a szájból – mondjuk a kereszténységnek azon a szintjén, ahol az inspirált jegesmedvevadász az egyik legelszántabban hívő felkent, szóval elhiszem, hogy ezen a Mariana-árok mélységű hitéletbeli nívón senki nem tart különösebben attól, hogy az Úr cikkcakkos villámokkal sújtja hamuvá, de azért mégis… talán… kéne valami határ.

Politikai elégtétel… ismét csak elő kell hívnom a jegesmedvést, aki ennek az országnak ma a „nemzetpolitikáért felelős” második embere. Ahányszor csak erre gondolok, végigfut a hátamon valami jeges iszony, esküszöm: az országnak, ahol élek, Semjén Zsolt jelöli ki a pályaívét… persze azért túlzok egy picit, hiszen én is tudom, hogy tökéletesen és szó szerint semmit nem csinál, már azon kívül, hogy évente párszor a helyzetbe hozott spannal (ja, bocs, azt „vadászetikai okokból” nem szabad megtudnia senkinek, kivel vadászunk…) kibéreltet magának egy svéd szállodát, mer’ nehogy má’ magyar parasztok bámuljanak az okos arcába, amikor reggel elindul, hogy kőkeményen kilőjön pár háziasított rénszarvast, amit helikopter tesz le óvatosan az erkélyére… És majd Bayert is elviszi, pukkadj, liberálbugris.

És valamint itt van még a jogi elégtétel: jelesül abban a jogrendszerben, amelynek alkotói az alkotmányos rendet az alkotmánnyal együtt vágták sutba, majd a jogalkalmazást az elmúlt néhány évben tökéletesen a maga igényeinek megfelelőre alakíttatta át az a magát kormánynak kikiáltó társaság, amelyről immár kétségtelen bizonyossággal kimondható, nekik tényleg sikerült az, ami a legkomolyabb és legkiterjedtebb bűnszervezeteknek is csak igen ritkán és csak részben jön össze: beépülni az államba, és rendszer szinten saját zsebekbe irányítani azt a felfoghatatlan mennyiségű pénzt, amit egy egész társadalom dob össze a pár ezer kedvezményezettnek, a bűnözőknek és cinkosaiknak. Hát hol van ehhez a bizniszhez a drog, a prostitúció, a védelmi pénzek, bármi más? Nudli, nudli, nudli.

Természetes, hogy egy ilyen üzletet elég nehezen enged el az ember, ha egyszer összejött. Ezért is gondolok időnként nem kis aggodalommal arra, vajon mi történik, ha mondjuk április 8-án nagyban is beüt Hódmezővásárhely, és kiderül, az emberek mégse kérnek annyira a védelemből, a harcból az univerzummal: ha netán a többség mégis egy normális, emberhez méltó életet választana. Hogy abból kurva nagy baj lenne/lesz, éspedig nem is kicsi, annál kevés dologban vagyok biztosabb – itt voltam 2006-ban is. És azt is elég biztosan tudom, hogy nekem erre a sztorira, így, ebben a csodás formában, nincs, és nem lesz még négy évem – és szikrányi kedvem se. Lehet, hogy csekélység: de nekem három hét múlva ez a tét…

ITT OLVASHATÓ