2018. április 16., hétfő

A POLITIKAMENTES POLITIKA LEGVÉGSŐ BUKÁSA

24.HU - POSZT ITT
Szerző: PETŐ PÉTER
2018.04.14.



Ez volt az a korszak, amelyben az ellenzéki politikusok elfelejtették, hogy választást, nem médiateret kell nyerni. Vélemény.

Az ellenzék tökéletes, végleges bukása leginkább annak köszönhető, hogy nem politizált.

Ehelyett inkább eldöntötte, hogy a média határozza meg a tudatát. Ami megbocsáthatatlan félreértése a nyilvánosságnak, felfoghatatlan nemértése a média- és a politikai logika közötti különbségnek. Ennek tudható be, hogy egy átlagos nap úgy nézett ki, hogy az érintettek reggel elolvasták az újságokat, délelőtt sajtótájékoztatót tartottak valamely éppen kirobbant korrupciós ügyről, estére pedig már televíziós beszélgetőműsorban követelték az érintett fideszes távozását.

Persze nem érdektelen újra beszélni a korrupciós narratíva korlátairól. A visszaélések sorozata, a politikai közösség aljas kifosztása, a magánérdek következetes érvényesítése alkalmas arra, hogy dühöt, indulatot teremtsen, ám arra alkalmatlan, hogy politikai szereplők számára támogatottságot építsen. A düh, a felháborodás képességének visszaszerzése lyukat üthet a hatalom sikerpáncélmellényén, ám a résen csak politika szökhet be.

A történetek építése pedig nem televíziós műsorokban zajlik: egyszerűen nincs ott a választópolgárok meghatározó része. A politikusok a nyilvánosság egy szegregátumában korzóznak, miközben érintetlen marad a magyar társadalom. Erre jöhet indokként, hogy de hát járják a vidéket, ám az erőforrások elosztása egyenetlen, ezért nincs sanszuk. Csakhogy hiába járják azzal a vidéket, hogy ezek lopnak, mi meg persze rendbe tesszük az oktatást és az egészségügyet, mert ebben nincs történet, konkrét ügyön túlmutató, átélhető sztori, semmi, amihez érzelmi viszony kialakítható.

Nincs olyan ellenzéki vezető, aki képes lett volna jelentős támogatói bázist építeni, azaz politikai megoldást kínálni a Fidesz alternatívájaként. Minthogy egyelőre nincs politikai megoldás a Fidesz ellen, ezért kezdődött a technikai megoldáskeresés, a rettenetes időszak, amikor a létező antiorbánista tömb újraelosztását próbálják megoldani a pártok, majd a választások előtti hetekben olyan képleteket létrehozni, melyekben az adott szavazatmennyiség elégséges a mandátum megszerzéséhez. (Megjegyzem, tévedés azt gondolni, hogy a jobboldali populizmusnak nem az egyebek mellett a vagyoni és jövedelmi viszonyokba való radikális beavatkozást ígérő baloldali politika lesz az ellentörténete és végzetes kihívása.) Ám ez a végül kudarcos, sok sebet ejtő tárgyalásos kampány már következmény: azért áll elő, mert nincs vezető, történet, kreatív energia...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése