- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: FORGÁCS ERZSÉBET
2018.04.27.
...Nem mondom, hogy nem örülök annak, hogy az adómból eltarthatok ilyen ambiciózus fiatalokat (és öregeket) és nem lángol a lelkem, amiért védhetem az üldözött keresztényeket szerte a világban. Nem mondom, pedig nyugodtan mondhatnám, mert piszkosul nem örülök neki.
Engem ugyanis egyáltalán nem érdekel, hogy ki keresztény és ki nem az. Védeni a kiszolgáltatottakat, elesetteket, bajba jutottakat kell. Egyszerűbben: védeni az embert kell. Színtől, vallástól függetlenül. De ezt a védést nem a bolygó túlsó felén kellene kezdeni, hanem mondjuk Salgótarjánban. Vagy Bogyiszlón. Vagy az ország bármelyik településén, ahol baj van. Márpedig baj van gazdagon.
Javaslom a keresztényvédésből igen jól megélő kormányapparátusnak, hogy ne fáradjanak ők el Amerikáig, hogy ott tárlatot rendezzenek széklábakból és egyéb tárgyakból, melyek az üldözött keresztényekhez köthetőek, hanem testületileg sétáljanak be bármelyik tetszőleges kórház demens osztályára és alaposan nézzenek körül. Garantálom, hogy tízből nyolc esetben drámai kép fogadja őket, szembesülhetnek azzal, miféle körülmények között élnek ott keresztény és nem keresztény emberek, aztán gondolkodjanak el azon, hogy milyen lenne ott látni a szeretteiket, vagy önmagukat.
Aztán nézzék meg ugyanazokban a kórházakban a gyerekosztályt, ahol a szülők a retkes kövön töltik az éjszakát, hogy ott tudjanak lenni a beteg gyermekük mellett. Majd pedig húzzanak végig egy műszakot az ápolónőkkel, orvosokkal. Akik szintén vagy keresztények, vagy nem. De emberek.
Ha ezen túl vannak, látogassanak meg egy olyan családot, amelyik utcára kényszerült, mert nem tudták fizetni a törlesztőt. Ők nem csak hajléktalanok lettek, de örökre azok is maradnak, mert esélyük sincs kivergődni a bajból. Elbukták ugyan az otthonukat, de még hosszú évekig fizetni fogják a törlesztőt, miközben lakbért is fizetniük kell. Megélhetésre már vagy marad, vagy sem és kilátás sincs arra, hogy ez valaha jobb lesz.
Esetleg a keresztényvédők elsétálhatnak egy olyan rokkant embertársunkhoz, akinek megvonták a rokkantjáradékát a nagy felülvizsgálati akció keretében, minimális támogatásból kénytelen megélni – 22 800 forint -, miközben nem talál munkát, hiszen rokkant és nem alkalmas a közmunkára sem, ám még a szükséges gyógyszerekre sem futja, nemhogy fűtésre és megfelelő táplálékra.
El lehet még látogatni azokhoz a nyugdíjasokhoz is, akik 28 500 forintból igyekeznek életben maradni. Vagy azokba a falvakba, ahol 80 százalékos a munkanélküliség és a közmunka az egyetlen megélhetési forrás. Meg lehet tekinteni a nyomor különféle arcait, ehhez nem kell másik kontinensekre menni, még csak a határt sem kell átlépni. Ha már az én adómból (és mindenki más adójából) működik minden, például az üldözött keresztények állítólagos megvédésére szánt milliárdok is ebből a pénzből mennek, kimondottan felszólítom a kormányt, hogy elsősorban azokat a honfitársaimat védje meg, akik nem képesek megvédeni önmagukat. A hülye kormánytól, például. Őket azonban vallási hovatartozásuktól függetlenül tessék megvédeni, pusztán az emberség jogán és okán. Köszönöm.
Engem ugyanis egyáltalán nem érdekel, hogy ki keresztény és ki nem az. Védeni a kiszolgáltatottakat, elesetteket, bajba jutottakat kell. Egyszerűbben: védeni az embert kell. Színtől, vallástól függetlenül. De ezt a védést nem a bolygó túlsó felén kellene kezdeni, hanem mondjuk Salgótarjánban. Vagy Bogyiszlón. Vagy az ország bármelyik településén, ahol baj van. Márpedig baj van gazdagon.
Javaslom a keresztényvédésből igen jól megélő kormányapparátusnak, hogy ne fáradjanak ők el Amerikáig, hogy ott tárlatot rendezzenek széklábakból és egyéb tárgyakból, melyek az üldözött keresztényekhez köthetőek, hanem testületileg sétáljanak be bármelyik tetszőleges kórház demens osztályára és alaposan nézzenek körül. Garantálom, hogy tízből nyolc esetben drámai kép fogadja őket, szembesülhetnek azzal, miféle körülmények között élnek ott keresztény és nem keresztény emberek, aztán gondolkodjanak el azon, hogy milyen lenne ott látni a szeretteiket, vagy önmagukat.
Aztán nézzék meg ugyanazokban a kórházakban a gyerekosztályt, ahol a szülők a retkes kövön töltik az éjszakát, hogy ott tudjanak lenni a beteg gyermekük mellett. Majd pedig húzzanak végig egy műszakot az ápolónőkkel, orvosokkal. Akik szintén vagy keresztények, vagy nem. De emberek.
Ha ezen túl vannak, látogassanak meg egy olyan családot, amelyik utcára kényszerült, mert nem tudták fizetni a törlesztőt. Ők nem csak hajléktalanok lettek, de örökre azok is maradnak, mert esélyük sincs kivergődni a bajból. Elbukták ugyan az otthonukat, de még hosszú évekig fizetni fogják a törlesztőt, miközben lakbért is fizetniük kell. Megélhetésre már vagy marad, vagy sem és kilátás sincs arra, hogy ez valaha jobb lesz.
Esetleg a keresztényvédők elsétálhatnak egy olyan rokkant embertársunkhoz, akinek megvonták a rokkantjáradékát a nagy felülvizsgálati akció keretében, minimális támogatásból kénytelen megélni – 22 800 forint -, miközben nem talál munkát, hiszen rokkant és nem alkalmas a közmunkára sem, ám még a szükséges gyógyszerekre sem futja, nemhogy fűtésre és megfelelő táplálékra.
El lehet még látogatni azokhoz a nyugdíjasokhoz is, akik 28 500 forintból igyekeznek életben maradni. Vagy azokba a falvakba, ahol 80 százalékos a munkanélküliség és a közmunka az egyetlen megélhetési forrás. Meg lehet tekinteni a nyomor különféle arcait, ehhez nem kell másik kontinensekre menni, még csak a határt sem kell átlépni. Ha már az én adómból (és mindenki más adójából) működik minden, például az üldözött keresztények állítólagos megvédésére szánt milliárdok is ebből a pénzből mennek, kimondottan felszólítom a kormányt, hogy elsősorban azokat a honfitársaimat védje meg, akik nem képesek megvédeni önmagukat. A hülye kormánytól, például. Őket azonban vallási hovatartozásuktól függetlenül tessék megvédeni, pusztán az emberség jogán és okán. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.