2018. április 14., szombat

BALAVÁNY: EZÉRT MEGYEK EL A SZOMBATI TÜNTETÉSRE

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2018.04.13.


Kérditek, minek csinálni itt még bármit is. Min változtat például, ha kimegy egy csomó ember az utcára? Berezel a kormány? Elolvad a kétharmad? El lehet érni bármekkora, akár csak icurka-picurka változást a közállapotokban egy ilyen tüntetéssel?

És sokan azt mondjátok, hogy nem, és ezt egy kicsit azért veletek mondom. A nagy meccsnek vége, lefújta a bíró – ha bunda volt, ha nem, megvan a hivatalos eredmény, ezek innentől úgyis azt csinálnak, amit akarnak, franc fog tehát tolongani egy napos szombat délutánon, amikor sétálgatni is lehet, vagy kapirgálni a kertben, vagy látogatóba menni a mamához.

Meg különben is – mondjátok, és egy kicsit még ezt is veletek mondom –, bejelentkeztek ún. ellenzéki pártok, akik bejelentkeznek mindenhová, és hát a csodába velük. Mert, persze, „nem pártrendezvény”, de azért mégis képviseltetik magukat hivatalosan azok, akiknek a nulla alatti politikai teljesítménye nagyban hozzájárult a mostani eredményhez.

Szóval vannak zavaró körülmények jócskán, de ha ezeket összeadom, a legzavaróbb körülmény még mindig az marad, hogy a Fidesz újabb francos kétharmada végképp tönkretehet mindent, de mindent, amiért még érdemes Magyarországon élni.

Nem, nyilván senki nem akkora hülye, hogy azt gondolná, ezen egy tüntetés önmagában változtat bármit is. Viszont az a helyzet, hogy innentől – ha érdekel a közélet, és nem vagy fideszes – két lehetőséged van: menekülsz vagy harcolsz.

És én nem fogok menekülni.

Mostantól a demokrácia nevű játékot az utcán játsszuk. Meg a tereken. Meg a falvakban, meg az orvosi rendelőkben, meg a maradék szerkesztőségekben, meg mindenütt, ami nem a Parlament. És nem négyévente, hanem folyamatosan. Mi vagyunk ugyanis többen, akik a hazugság, a korrupció és a gyűlölet ellen szavaztunk. Majdnem hárommillió ember. Mutassuk meg, hogy nem vagyunk birkák, nem félünk, és nem adtuk fel. Mutassuk, hogy akik szeretik a szabadságot és az igazságot, azok nem gyengék, és nem vesztesek.

És ez még nem a cél, hanem egy új kezdet.

És amikor azt mondjátok, hogy jaj, Gyuri, ne húzz ujjat ezekkel, gondolj a családodra – arra csak azt tudom mondani: gondolok. És cselekedni is fogok értük, amíg van bennem szufla, a Jóisten engem úgy segéljen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése