Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.04.29.
Miután ő “keresztény” királyt játszik, alaptörvénye szerint a szentistváni mű folytatója, nem tűnik szentségtörésnek talán, ha megemlékezünk róla, hogy a disznó tisztátalan állat, nem a tisztaság, a szentség, a nemes értékek megtestesítője. Még akkor sem, ha fogyasztása a kereszténységben már nem tiltott. Amikor Jézus a megszállottból kiűzte a démonokat, azok kérték, hogy a disznókba mehessenek. Ez mindent elmond, szellemileg a disznó mit jelent.
Azt a bibliai idézetet mindenki ismeri, hogy “ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat a lábaikkal”. Azt már kevesebben, hogy “mint a disznó orrában az aranyperec, olyan a szép asszony, akinek nincs okossága”. Aki pedig megtérése után visszatér a világ szennyébe, arról az olvasható, hogy visszatért “a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe”. Csak kívülről mosódott meg, belül “disznó” maradt. Belül soha nem változott meg, mert nem igazult meg.
Van azonban egy érdekes történet, amelyben különösen kifejező szerepe van a disznónak. Ez a tékozló fiú története, amelynek lényege, hogy a kisebbik fiú nem tudja kivárni az apja örökségét, amíg jog szerint megkapja azt, és idő előtt kikéri. Majd az örökségét elveri, az összes kincset, gyöngyöket eltékozolja, és odajut, hogy disznókat kell őriznie. A disznókkal eszik, az ő moslékukat fogyasztja, és még abból sem kap eleget.
Utána megy vissza az atyja házához, s ismeri el, hogy elveszített mindent, a fiúságáról is lemond, mert az atyja házában jobb egy béresnek is lenni. Erre apja levágatja a legszebb tulkot. Nem a legszebb disznót. A tulok áldozati állat, bűnért való áldozat, ami az előképe Krisztus áldozatának. Orbán erre a tékozló fiúra emlékeztet, aki szellemi értékek között volt, akinek gyöngyök voltak a kezében, de nem elégedett meg a fiúságával, az ígéretével, hanem idő előtt kikérte az örökséget.
Orbán tipikusan az a személy, aki predesztinálva volt arra, hogy egyszer övé legyen minden és az örökséget megkapja. De nem tudta ezt kivárni, hanem maga akarta azt megszerezni, és minél előbb. Egy a tábor, egy a zászló címen szétverte a rivális ellenzéki pártokat, majd az árulóikat beolvasztotta, a pártjában politikailag megsemmisítette. 2006-ban felgyújtatta Budapestet, hogy mindent megszerezzen, de erre mégis 2010-ig kellett várnia.
Eközben feladta az értékeit, megtaposott mindent, ami az örökségben értékes volt, liberális és emberi jogi elveit, humanizmusát, mindazt, ami örökössé tette volna, és ami dicsőséges kormányzásra predesztinálta volna, elveszítette, eltékozolta. Disznók között találta magát, disznókat állít példának, Putyint, Erdogant, Aliyevet, Trumpot. Hiába szerzett meg mindent, nem tud megelégedni vle, mert a disznók mosléka soha nem elégítheti meg.
Az örökségből nem maradt más, csak az elhivatotottsági érzés, a sokra hivatottság tudata, az akarnokság, az örökség birtoklásának mohó vágya, és a moslék, amivel ezt megszerezte és amivel a bendőjét tölti naponta. Nincs tulok, nincs áldozat, nincs megszentelődés, nincs semmi érték, nincsenek gyöngyök. Azokat a disznók már régen megtaposták. Kicsit Lucifer hasonmása is, aki nagyravágyó volt. Isten fölé akarta helyezni a székét, és elveszítette azt a szépségét, ami őt a szerepére predesztinálta. Amit kapott, de magának tulajdonított.
Ezért kiment belőle minden világosság, és maradt a sötétség, és mindaz, ami a sötétségből következik. Ugyanilyen a tékozló fiú, aki a disznókkal lett egyenlő, ami a bibliai kép szerint a világ legalja. Jézus példabeszéde zsidóknak szólt, akik tudták, hogy disznókkal való nagy barátság, nagy közösség, a disznók közé süllyedni, azokat legeltetni, a moslékukat enni, az a világ legalantasabb dolga, aminél mélyebbre süllyedni nem lehet.
Nincsenek véletlenek. Nem véletlen, hogy Orbánt állandóan disznók közelében látjuk, hogy még véletlenül sem a tudományos akadémia ülésén, egy zeneakdémiai koncerten, hanem a disznók vájújánál, a magyar NB I focimeccsein a stadionjában. Nem is szegény gyerekek, özvegyek, vagy menekültek segítője. Nem is az emberi jogok kiterjesztésén, hanem azok korlátozásán fáradozik. Így lesz valakiből frusztrált, gyűlölködő antiszemita.
Ez azt jelenti, magyar testvéreim, hogy egy tékozló fiú kezeibe kerültünk, aki nem ismerte fel, hogy milyen mélyre süllyedt. Gyöngyeit, kincseit, örökségét elveszítette, a disznókkal és a paráznákkal zabáltatja fel a nép vagyonát. Gyűjt, de nem igazi kincseket, hanem azok olyan kincsek, amelyeket megesz a moly, megemészt a rozsda. Mint a felcsúti stadiont. Az a tragédia, magyar testvérek, hogy érzi, semmije nem maradt az örökségből, és tombol.
Ez egy olyan tékozló fiú, aki nem száll magába, nem veszi észre, hogy moslékot zabál, és az atyai házban, ahonnan idő előtt kiragadta és eltékozolta az örökséget, még a béresek is finom kenyeret esznek, ő pedig igazi kincsek nélkül éhen hal meg. Nem segít a rablott pénz és vagyon, mert az meg nem elégíthet. Ez az ember nem visszatér az atyai házhoz, hanem gyalázza az atyját és mocskolja azokat a lelki kincseket, gyöngyöket, amelyeket eltékozolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.