2018. április 13., péntek

CSAK MAGUNKAT NE CSAPJUK BE

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.04.12.


Újabb 4 nap a NER-ben, lesz még belőle jócskán, és messze vagyunk még attól, hogy egyáltalán józanul tudjunk gondolkodni azon, hogy mi történt, és mi fog még történni.

Ilyenkor könnyű elcsúszni a banánhéjon. Ne tegyük, tényleg, csak most ne, pont a legrosszabbkor.

2014-ben, a választás elvesztése után az ellenzék saját mellkasát döngetve ígért megújulást. Az összefogásról kiderült, hogy bár eszméjét tekintve szép dolog, gyakorlatban megvalósíthatatlan a jelenlegi politikai környezetben. Ez volt, kipróbáltuk, nem jött össze. Kuka.

Aztán persze rögvest jöttek a nagy megmondások: hogy az ellenzéki pártok bénák. Hogy nem szólítják meg a fiatalokat. Fogalmuk sincs a vidékről. Nem értik a társadalmat, nem figyelnek a szegényekre, nem kínálnak alternatívát, meg a többi. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, 2014 után azonban egyik párt se látott érdemben neki ennek a munkának. Szemlesütve megmutatták, hogy szerintük ki a hibás (a másik), aztán minden ment tovább a maga útján.

Ha innen nézzük, és figyelembe vesszük, hogy azért a NER is dobott még néhány nehezéket az ellenzéki térfélen igyekvő indulók nyakába – ugyan nem túl nagy meglepetés, hogy végül 2018-ban sem sikerült kiütni a hatalomból a Fideszt.

Viszont van némi változás a mostani diskurzusban. Na, persze nem a pártok irányából érkező reakciókban – ők most is egymást ekézik, nincs itt semmi látnivaló. Ám ami új: 2014-hez képest a közélet változott meg, elment a választók és a pártok mellett is, és ha valamivel, akkor ezzel kéne kezdeni valamit. A csalódás négy évvel ezelőtt közel sem volt akkora, mint most – gondolhatnánk, de tartok tőle, hogy ezzel kapcsolatban hamis illúziókat kergetünk.

Amikor a minap az étteremben, ahol menüzni szoktunk, már a pincérnő is azt kérdezte, hogy hogy van az, hogy neki egy fideszes ismerőse nincs, és mégis nyert a Fidesz – na, pont ez az, amiről beszélek. Kérdezgetik egymástól az emberek a villamoson, az orvosi rendelőben, de még a kocsmában is, hogy hát hogyan veszthettük el ezt a választást, amikor MINDENKI kormányváltást akart?

Ami persze tökéletes önbecsapás.

A helyzet az, hogy ma azok, akik kormányváltást akarnak, sokan vannak, de még így is csak szűk térben mozognak. Például nem mozdulnak ki a személyes életterükből. Egy egyre szűkülő ellenzéki sajtóból próbálnak tájékozódni. Ami abból a szempontból minimum torzít, hogy nem tud tiszta képet adni a másik oldalról. Nem olvassák a Ripostot, nem nézik az Echo tévét, nem hallgatják a Kossuth rádiót (hacsak nem Orbán pénteki eszmefuttatását akarjuk kielemezni). Csak azt a részét látják Magyarországnak, amiben amúgy is mozognak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése