2018. április 13., péntek

HOGYAN TOVÁBB?

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: Informatikus
2018.04.13.


Íme az előzmény...

Az ország túlnyomó többségét egyszerűen lesokkolta a vasárnapi eredmény, a legtöbben külföldre vagy depresszióba menekülnek, az ellenzéki pártok a padlón vannak, vezetőik sorban mondanak le, a maradék független sajtó az utolsókat rúgja. Éppen ez volt a céljuk, hogy fogadja el mindenki, törődjünk bele, hogy itt ők az urak, és mindenki másnak kuss a neve.

Csakhogy! A legtöbben pontosan érzik, tudják, hogy itt valami nagyon nem stimmel. A legtöbben tisztán látják, mivel állunk szemben: egy gátlástalan, elképesztően hatékonyan szervezett, 8 év alatt az állam valamennyi intézményét a hűséges katonáival megszálló bűnszervezettel, diktatúrával. Mindenre elszántak, körömszakadtukig védeni fogják a hatalmukat, a zsákmányukat. Csak teljes összefogással győzhetők le! Mégpedig most azonnal, vagy soha. A magyar nép elképedve nézte végig az elmúlt 4 év ámokfutását, rengeteg keserű csalódást megélve, egyetlen reménye az volt, hogy a szabad választáson elkergeti majd hazug és korrupt kormányát. Ezt a reményt látszik most elveszíteni, méghozzá végképp. Ha most még ezt az utolsó békát is lenyeljük, ha beletörődünk, hogy márpedig ez így természetes, elcsalhatják még a választásokat is következmények nélkül, akkor már semmi nem állíthatja meg őket a továbbiakban. 4 év múlva, 8 év múlva is véletlenül pont annyit mutatnak majd a számok, amennyi szükséges nekik. És kontroll nélkül uralkodhatnak felettünk egészen az Orbán-Tiborcz klán kihalásáig. Ezt akarjuk?

Már szerveződik a forradalom hétvégére, ez maradt az utolsó reménye azoknak a magyaroknak, akik nem szeretnének külföldre menekülni még ebben a helyzetben sem. Szimpátiával figyelem, drukkolok nekik, de nagyon kérem a szervezőket, tanuljanak az előző próbálkozások hibáiból, különben ugyanarra a sorsra jutnak: elfárad és elhal az ellenállás mozgalma. Óriási tömeg várható, óriási a szervezők felelőssége! Az elmúlt 4 évben háromszor is ott volt a kormány torkán a kés, mindháromszor elég volt a kritikus tömeg nagysága és dühe, hogy eredményt lehessen elérni (először az amerikai kitiltás és netadós tüntetéshullámon, aztán a Pukli-féle tanártüntetésen, majd a CEU volt a harmadik apropó). Hogy nem sikerültek (pontosabban az első elért valamit, a netadó visszavonásával azonban le is szerelték az elégedetlenséget), nem az emberek elszántságán, hanem nagyrészt a szervezők hibáin múlott. Ezért a következők a javaslataim a szervezők felé:...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése