Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.04.20.
A pártok funkciója az, hogy megjelenítsék a társadalmi véleménykülönbségeket. Feladatuk, hogy ezeket képviseljék, kifejezésre juttassák, s e nézetek támogatottságát megjelenítsék. Ez mutatja meg, mely vélemény és ideológia mögött áll a társadalom többsége. Ez dönti el, kik irányítsák az államot.
A pártok így kapcsolják össze az állampolgárt az állammal. Mindez csak akkor működik, és csak akkor demokratikus, ha a rendszer alulról épül fel, ha a választói akarat alulról megy felfelé. A pártok azonban csak akkor képviselik a szavazóikat, ha a létezésük tőlük függ, és nem az államtól, ha nem az állam tart fenn pártokat, hanem a polgárok.
A 20. század végén alakult ki az a pártmodell, amit kartellpártnak neveznek, melyek létének alapja az állami finanszírozás. Ez elszakadás a társadalomtól, attól a rétegtől, amelynek érdekeit képviselik. Ez ellentéte annak, ahogyan a pártok kialakultak.
Ennek következménye, hogy létrejönnek társadalom fölötti pártok, amelyek senkit nem képviselnek, de az állami finanszírozás miatt mégsem szűnnek meg. Nem lehet őket sem leváltani, sem mellőzni, sem legyőzni. Így jönnek létre olyan ellenzéki pártok, amelyek a társadalmi akarat útjában állnak. Mint Magyarországon.
Nem képviselnek senkit, mégsem szűnnek meg. Az állami pártfinanszírozás életben tartja őket, egyben megakadályozza, hogy szervesen alulról felépülő pártok létrejöjjenek, s őket leváltsák. Muszáj rájuk szavazni, de ezek már csak saját érdekeiket képviselik, nem a rájuk szavazókét. Ezek a pártok annak lesznek a foglyai, akitől a pártfinanszírozást kapják.
Az államot kisajátító párt nemcsak az állam, hanem az ellenzéki pártok fölött is abszolút hatalmat szerez, mert a létük az Orbán kezében levő állami pénztől függ. A döntéseiket a pénzügyi érdekeik határozzák meg, mert ha nem ezt teszik, akkor a létezésük alapja szűnik meg.
A kartellpártok az állami finanszírozás révén az állam részévé válnak, elszakadnak attól a társadalomtól, amelynek érdekeit kellene képviselniük. Tagság nélkül is boldogulnak, mert az állam tartja el őket, nem a tagok, nem a társadalmi réteg, akiket képviselnek. Ebben a helyzetben Orbán eltartottjai, és a pénzért Orbán érdekeit képviselok, legitimálják a NER-t.
Ezért a kartell-modell a legveszélyesebb támadás a demokrácia ellen, még akkor is, ha az államhatalom nem egy diktátor kezében van, de ez a folyamat szükségszerűen odavezet. Ha most a NER-en kívüli társadalom tartaná el az ellenzéki pártokat, a szabad sajtót, Orbán nem tudna a demokrácia hamis látszata alatt egy diktatúrát működtetni.
Ha az ellenzéki pártok létezése nem azon múlna, hogy esküt tesznek-e Orbánra és az ő törvénytelen, illegitim alaptörvényére, akkor nem tennének esküt, bojkottálnák a hazug rendszert, az álparlamentet. De nem így van, az ellenzéki pártok senkitől nem függnek, csak Orbántól, akinek a kezében van a létezésük alapját jelentő pénz. Ő az állam.
Ezért fontos a demokrácia szempontjából a független civil társadalom, és ezért fontos Orbánnak az, hogy a maradék civiltársadalmat, amely nem függ az államtól, amely nincs a kontrollja alatt, felszámolja. A sorozás mögötti gyűlölet annak szól, hogy ezek a civilek a külső forrásokból, leginkább a Soros alapítványoktól, megkapják a függetlenségükhöz és az önállóságukhoz szükséges pénzt.
Ezért van az, hogy Orbán az állami pártfinanszírozásból élő ellenzéki pártoktól nem fél, de a civilektől igen. Ezért akarják betiltani, hogy ezeken a pártokon kívül bárki politizálhasson, noha ez minden ember alapvető joga. Ezért, miután szembenéz Magyarország azzal, hogy a kígyó körbefonta, és nem tud szabadulni, alulról kell kezdeni felépíteni az ellenzékiséget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.