2018. április 16., hétfő

KISMAGYARORSZÁG ÁTTÖRÉSE

MÉRCE
Szerző: TÓTH CSABA TIBOR
2018.04.16.


Nagyon sokféle, szerteágazó értelmezése fog még születni a vasárnapi Fidesz-áttörésnek az országgyűlési választásokon, de egy biztos: Orbán új univerzális magyar politikai mítoszt teremtett az 1945-ben megalakult, etnikailag tiszta Kismagyarországnak, amely még mindig csak a tiszta, magyar állam üdvözítő jellegében hisz.

“Soli Deo Gloria – Egyedül istené a dicsőség!” – Orbán Viktor újraválasztott magyar miniszterelnök 2014-ben találta ki, hogy minden választási győzelmi beszédét a reformátusok latinul idézett jelmondatával zárja le. A retorikai fordulat célja általában annak kiemelése, hogy az elsöprő, egymásra sorakozó kétharmados győzelmek után is szerénynek kell maradnia a vezérnek (és általában ez is szokott lenni a ciklus utolsó beszéde, amelyben a szerénységről hallani szoktunk.)

Van azonban a mondatnak egy talán nem is teljesen önkéntelen, átvitt értelme is. A Soli Deo Gloria református ifjúsági tábor volt a helyszíne az 1943-as balatonszárszói találkozónak is, ahol a Horthy-rezsimmel és nácikkal fokozatosan szembehelyezkedő magyar antifasiszták a Márciusi Frontban megfogalmazták céljaikat.
És ahogyan az ma már jóval tisztább: megalapozták az immár kényszerűen elfogadott trianoni határok közé szorult Kismagyarország irányító állameszméjét a következő nyolcvan, de talán száz évre is.

Orbán Viktor, a kormány, a lojalista médiaszereplők, véleményvezérek körében jelentős bizonytalanság alakult ki Hódmezővásárhely után abban a tekintetben, érdemes-e a Soros György személye elleni, a faji gyűlölet elemeit jócskán felhasználó kampányt tovább erősíteni. Egyes régi fideszes motorosok, mint Bencsik András nyíltan is kimondta, unja az egészet. A válasz a központból viszont egyértelmű volt: ez a kampány marad, a “migránsok” mint fő veszélyforrás maradnak, az amerikai milliárdost viszont átmenetileg mégis eltávolították a képből.

Akármi is legyen a pontos, végső eredménye az április 8-i választásoknak, annyi már látszik, Orbán kommunikációs környezetének és ötletadóinak, fülbesúgóinak nagyon is igazuk volt.

Sokan sokféle dolgot leírtak már Orbán Viktor színeváltozásairól, nagy beszédeiről, vagy éves tusványosi fejtegetéseiről, hangsúlyozták 180 fokos irányváltásait is épp eleget. Arról viszont sokkal kevesebbet beszélünk, mi tartja össze hosszú évek óta azt a rendszert, amely a minap is két és fél millió szegény és gazdagabb magyart vitt el az urnák elé, és még akkor is irtóztatóan hatalmas és hatásos mozgósítást hajtott volna végre, ha ezzel a számmal esetleg veszített volna.

A jelenség magyarázata szerintem leginkább annyira anyagi, szervezeti, mint igenis ideológiai színezetű. Orbán Viktor ugyanis megörökölte, szétszedte, majd újból összerakta azt az eszmét, amely a több mint 90 százalékos etnikai többségű, a Vészkorszak, a sváb kitelepítések és a szlovák-magyar lakosságcserék utáni, 1946-os Magyarország végső szétesését mindeddig is megakadályozta, és amit a népiek, fasiszták és protofasiszták is előszeretettel alkalmaztak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése