Szerző: Swan Edgar
2018.04.25.
Kellett volna szólnom az embereknek, hogy az arabok veszélyesek, a négerek elveszik a munkájukat, undorító és félelemkeltő a kultúrák keveredése, semmi jó nem származik belőle. Szólnom kellett volna, de nem tettem. Ha már olyan szerencsés vagyok, hogy sikerült eljutnom Granadába, megpróbáltam megérteni és befogadni az ottani életet.
Az emberek az utcán jönnek-mennek, de ész nélkül rohanó, dühös, türelmetlen járókelőket nem láttam. A hétköznap ellenére délután, este megteltek a vendéglátóhelyek, egész családok – kisbabától a nagyszülőkig – ülik körbe az asztalokat és beszélgetnek. Zajosan, jókedvűen. A legtöbb helyen a pohár bor mellé automatikusan hozzák a falatkákat, gyakorlatilag jól lehet lakni két pohár bor árából. Mindenki ízlése szerint válogathat, van olyan hely, ahol halakat és különféle tengeri herkentyűket árulnak, máshol sajtokat és szalámikat, sonkákat tesznek az ember elé. Import élelmiszereket nem nagyon láttam sem a bárokban, sem az üzletekben. A helyiek nagyon büszkék a termékeikre, a gyümölcsök, zöldségek, sajtok, húsfélék mind a környékről származnak. Nem hogy külföldi, de még más régiókból származó termék is ritkán látható. Érthető is, mert hihetetlen gazdag a kínálat mindenből, ráadásul a magyar árakhoz képest olcsóbb általában minden, a húst kivéve.
Rengeteg kis üzlet van mindenfelé. A hegyekből származó mézek, lekvárok mellett helyben sütött pékáruk, különféle sütik kelletik magukat. Nem a szokásos csokitorta-krémes-egyencukrászdai termékek, nem az albán pékség jellegű tökegyforma egyenízű dolgok, hanem minden kis pékség, cukrászda a maga receptjei szerint készíti a süteményeit.
Az utcákon hihetetlen kavalkád van, mindenféle színű, öltözékű emberrel lehet találkozni. Az arab negyed szűk kis utcácskáiban egymást érik a boltok, de gyakorlatilag az utcán is üzletek vannak. És itt jön a csoda. Este csatangoltam a bazárok között, körülöttem spanyolul, arabul és ki tudja még milyen nyelven beszéltek, de valamiért eszembe sem jutott félni. Rettegni se. A kis boltok tulajdonosai mosolyogva invitáltak (érdekes módon az utcán, de még az éttermekben is alig találni olyat, aki beszél angolul, az arab árusok azonban igen), hosszú rudakkal kapkodták le a szőnyeget, kabátot, táskát, lámpát, mindent, amire csak ránéztem. Marhára nem zavarta őket az sem, ha végül semmit nem vettem, vagy csak filléres kis holmival távoztam. Sem türelmetlenségnek, sem csalódottságnak nem láttam nyomát. És még valamit nem láttam: silány terméket. Kézzel készült szőttesek, valódi bőrből varrt táskák, puha bőrpapucsok, nadrágok, mind eredeti, kiváló minőségű, gyakorlatilag fillérekért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.