2018. április 17., kedd

MI HIÁNYZIK MAGYARORSZÁGRÓL

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Gábor
2018.04.17.


Minitrilógiává nőtték ki magukat Gábor Németországról szóló, a Tíz dolog-sorozatba írt posztjai. Miután elolvashattátok, mi az, ami tetszik és mi az, ami nem, most következzen mindaz, ami hiányzik neki Magyarországról.

„Sokat agyaltam a dolgon, hogy vajon mi minden hiányzik nekem Magyarországról. Ebből is szerettem volna egy tízes listát készíteni, de nem sikerült.

Bevallom, puskáztam, és próbáltam ihletet meríteni másoktól, de beláttam, hogy ha én magamtól nem érzem ezeket, akkor nem is hiányoznak. Éppen ezért nézzük meg inkább azt a néhány tipikus témát, ami után a legtöbbeknek sír a szája - szándékosan használtam ezt a provokatív kifejezést.

A család

Szeretem a családomat, de őszintén szólva, most sem találkozok velük ritkábban, mint amikor még Budapesten, vagy majd később Szigetszentmiklóson laktam. Van telefon, van internet, bármikor tudunk beszélni és látni egymást.

Ó, de hát a mama főztje...!

Jól főz ez igaz, de Zsike is - kivéve, amikor ezekre a rántott / rakott zöldséges bizbaszokra van igénye. HAHAHA!

Ezen kívül évente kétszer egy hétre meglátogatjuk őket, plusz ennyiszer ők is meglátogatnak minket.

A barátok

Világ életemben olyan barátokra vágytam, mint amilyeneket sok filmben látni, kezdve az Utának srácok! című örökbecsűtől, a Gombháborún át egészen a legfrissebb „Az” adaptációig.

„Életre szóló” - bár gyerekkorban furcsa megállapítás ez -, igazi barátságokat ábrázolnak. Nem tudom, hogy a valóságban létezik-e ez, nekem sose volt részem benne.

Vannak és voltak kollegiális alapon köttetett ismeretségeim, amik alkalmanként barátsággá is mélyültek, de már annakidején se volt jellemző, hogy munkán kívül együtt lógtunk volna.

Én nem vagyok az a kocsmázós-beülős-bulizós típus. Inkább egy kirándulgatós, kertipartizós fickónak tartom magam. Uncsiiiiii! - hallom a lesajnáló hangokat, de nem igazán érdekel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése