2018. április 6., péntek

SÜDDEUTSCHE ZEITUNG: ORBÁN ÉS A VILÁG TÖBBI GONOSZ RÉSZE - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.04.06.


- New York Times: Orbán módszeresen támadja a demokráciát;

- Az Európai Néppárt nem tud mit kezdeni Orbán szélsőséges politikájával;
- The Economist: Magyarországon hanyatlik az oktatás és az egészségügy.

New York Times: Orbán Viktor kiforgatta a demokráciát

Ezt állapítja meg a lap vezércikke. Hozzáteszi azonban, hogy a politikus vasárnap várhatóan ezzel együtt ismét győzelmet arat, így az illiberális demokrácia bajnokaként újabb mandátumot kap, hogy folytassa a támadást a demokratikus intézmények, a bevándorlók, az EU és minden ellen, aminek társadalmi változás íze van. A kampány meglepően kemény volt, pedig a Fidesz formálta a választási rendszert és ellenőrzi a média javarészét. A siker kétségtelenül megdobogtatja a hazai érdekek elsődlegességét hangoztató populisták szívét. A párt aktívan nyomatja a magyar áldozatiságot és az etnocentrizmust az iskolákban és a színházakban, ugyanakkor becsmérel minden ellenkező véleményt, ezen belül is főleg a Soros által támogatott, demokrácia párti civileket. A milliárdos egyfajta homokzsák lett a szélsőjobb számára Közép-Európában.

Orbán védelmezői azt mondják, hogy az emberek nem a populizmusért, hanem a gazdasági eredményekért állnak mellé.
A kedvező számok azonban nem mutatják, hogy a siker jelentős része az uniós tagságból eredt,

miközben a politikus minden lehetséges alkalommal nekiront az EU-nak. Ugyanakkor lényegesen erősödött a korrupció. Az orbáni Magyarország példa lett a tekintélyelvűség számára. A populisták mindenütt abból indulnak ki, hogy a választási győzelem a nép akaratát tükrözi, bármilyen kis arányban is kerekedtek felül, és így felhatalmazást kaptak, hogy lábbal tiporják azt a demokráciát, amely hatalomra emelte őket. Feljogosítva érzik magukat, hogy elhallgattassák a sajtót, elnémítsák az ellenzéket, manipulálják a bíróságokat és becsméreljenek bárkit, aki nem ért egyet velük.

A folyamat azt kívánja, hogy állandóan azzal etessék a híveket, amit azok hallani akarnak. A liberális demokrácia részére az a nagy feladat, hogy ellensúlyozzák a populistákat, de ne vegyék át hozzá azok taktikáját. A választás nyújtotta felhatalmazás hatalmi belépő az autokraták számára, de egyben a bukásuk nyitányát is jelentheti. A tekintélyelvűség gerjeszti a korrupciót és a kliensrendszert, de nem bolondíthatják a végtelenségig támogatóikat azok a vezetők, akik térdig járnak a mocsárban, miközben azt ígérték, hogy lecsapolják azt. Bármennyire is biztosnak látszik Orbán esélye, olyan hevesen kampányolt, ami elárulja, hogy azért némiképp bizonytalan.

New York Times: Újraválasztásra számíthat Orbán Viktor

Aki azzal töltötte az elmúlt éveket, hogy meggyengítse a fékeket és ellensúlyokat, a civil társadalmat támadja és hatalom közeli oligarchák uralma alá helyezze a médiát – mutat rá a populizmus egyik legelismertebb nemzetközi szakértője. Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem politológusa szerint a kormányfő eközben azt hirdette, hogy amit csinál, az a demokrácia megkülönböztetett formája, amely választ ad a század minden bajára. Ám pont azt nem ragadja meg, ami a rossz ezekben a rendszerekben, viszont retorikailag előnyhöz juttatja az olyan vezetőket, mint amilyen Orbán is. A 90-es évek közepétől lehetett tapasztalni, hogy egyes államokban a választások győztesei kezdik elnyomni a kisebbségeket, illetve bírákat és újságírókat támadtak a „nép nevében”. Olyan rezsimet alakítottak ki, amelyekben a vesztesek vagy a népszerűtlen kisebbségek már nem érezhették biztonságban magukat.

Ez azonban nem vonatkozik az olyan populistákra, mint Orbán. Magyarországon nem egyszerűen a jogállam került veszélybe. Módszeresen támadják a demokrácia szemszögéből fontos jogokat. Eltűnik a sokszínű sajtó, a polgárok nem jutnak hozzá a hivatalostól eltérő ismeretekhez, hogy dönteni tudjanak a kormány teljesítményéről. Ameddig ezt nem látjuk, addig a magyar miniszterelnök folytatni fogja kedvenc, alattomos játékát, elsősorban a külföldi bírálókkal. Természetesen egy hatalomnak lehet a másokétól eltérő felfogása a dolgokról, Orbán Viktor csakis a különbségekre fókuszál, így a demokratikus vitát egyfajta kulturális háborúvá alakította. Azt állítja, hogy igazából a másik fél illiberális, mivel nem akarja elfogadni az ő álláspontját, noha itt szubjektív értékek viszályáról van szó. Csakhogy az EU nem ír elő kötelező véleményt olyan ügyekben pl., hogy a demokráciának egyetlen demokratikus modellje volna csak lehetséges.

Amikor az unió Magyarországot vagy Lengyelországot bírálja, a két kormány azzal válaszol, hogy a nemzeti szuverenitást védik a liberális brüsszeli diktátummal szemben. Az EU a kezükre játszott, mert azt közölte, hogy őt a jogállam helyzete aggasztja. Így olyan benyomást keltett, hogy a nemzetállam mindig gondoskodik a demokráciáról, ha valami baj van, a szervezet szól neki, azaz csupán technikai kisiklásról lehet szó. Még akkor is, ha történetesen az adott államban a politikai jogokat és a független intézményeket ássák alá a tudatos, autoriter program keretében. Amúgy a győztes sosem árulja el előre, hogy végleg be akar rendezkedni a hatalomban és hogy ehhez megtámadja a demokrácia alapintézményeit. Szóval az európai elit tévesen állítja, hogy az érintett nemzetek maguknak akarták a bajt, amikor ilyen erőkre voksoltak. A világ nagy szívességet tesz Orbánnak, amikor egyfajta demokratának fogadja el, jóllehet leértékeli, mi több, szorgalmasan felszámolja a demokráciát. Valószínűleg a vasárnapi választás az utolsó, mielőtt Magyarország súlyosan sérült demokráciából átfordul kifejlett választási autokráciába. Azaz többé nem lehet a szavazóurnáknál leváltani a Fideszt. Úgy hogy a mostani erőpróbán az is kiderül, lehetséges-e tekintélyelvű rendszer az EU-ban, amely a demokráciák klubjának tekinti magát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése