2018. május 14., hétfő

A HOMLOKZAT KERESZTÉNYDEMOKRATA ÁTÉPÍTÉSE ALATT AZ ILLIBERÁLIS DEMOKRÁCIA ZAVARTALANUL ÜZEMEL - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.05.14.


- Az uniónak ki kellene kényszerítenie, hogy Orbán Viktor pontosan mondja meg, mit tervez konkrétan a 21. századi kereszténydemokrácia címszava alatt;

- Magyarország ezúttal Jeruzsálem ügyében renitenskedik az EU-val szemben;
- A tekintélyelvű rendszerekben a választás egyre inkább csak Potemkin-falu, mert nincs igazi alternatíva

Die Presse

1. A kommentár azon tanakodik, hogy létezik-e az, amiről Orbán Viktor mostanában beszél, mármint illiberális kereszténydemokrácia, vagyis tekintélyelvű keresztény rendszer. Hozzáveszi, hogy saját nyilatkozata alapján az Osztrák Szabadságpárt vezére szívesen átvenné a magyar modellt, azaz ezek szerint kizárná az ellenzéki újságírókat a parlamentből, korlátozná a vélemény- és sajtószabadságot, a kisebbségek jogait, megregulázná a független igazságszolgáltatást? Vagy esetleg azt jelenti-e mindez, hogy Orbánt és Strachét nem kell komolyan venni és egyébként sem eszik olyan forrón a kását? Az elemzés rámutat: illiberalizmusban az a veszélyes, hogy azt különféleképpen lehet értelmezni. Az egyik magyarázat ártalmatlanul hangzik, a másik azonban már jobban rávilágít, hogy itt egy tekintélyelvű rezsimet látunk, amelyben a választási győzelem után a hatalomra került pártot már nem érdekli a jog, az alkotmány.

Orbán 4 éve az illiberalizmust még a gazdaságra vonatkoztatta, azaz erős állami ellenőrzést hirdetett, ám most már a politikai szabadságjogok forognak kockán. A hatalmat immár ne fogja vissza se az alaptörvény, se az EU. Sőt, a miniszterelnök legújabban bedobta a kereszténydemokrácia fogalmát, csak azt nem árulta el, hogy az miként hozná el a szabadságot és a biztonságot. Vagyis klasszikus propagandaeszközzel élt. Így most igen fontos volna, hogy az unió rákényszerítse: mondja meg pontosan, konkrétan mire gondol. Hogy az elgondolása mennyire összeegyeztethető a közös értékekkel. Csak így lehetne megelőzni, hogy a demokrácia leértékelésének mérge beszivárogjon az emberek tudatába. Egyben pedig szigorú ellenőrzést jelentene Magyarországgal és a hasonló államokkal szemben.

2. Az elemzés szerint ha valaki meg akarja őrizni a liberális demokráciát, akkor azt nem csupán a világ Orbánjaitól kell megvédenie, hanem egynémely liberálisoktól is. A liberalizmus alapvetően azt jelenti, hogy megnyilvánulhatnak más elméletek is, de a rendszer vonásai közé tartozik továbbá a nemzetközi nyitottság, a globalizálódás és a sokszínűség, de az olyan vitás kérdéskörök is, mint a vallási semlegesség valamint a tömeges migráció. Nomármost, ha a magyar kormányfő arról beszél, hogy országa nem a liberális demokráciát barkácsolja, hanem a 21. század kereszténydemokráciáján dolgozik, akkor itt leginkább arról van szó, hogy kicseréli a politika vezérmotívumát, egyben pedig leépíti a liberális elemet. Ezt bizonyítja a „Stop, Soros”-törvényjavaslat, amely messze túlmegy azon, amit a hatalmak általában meg szoktak adni programként. Egészen pontosan lebontja a liberális demokráciát, hogy valóra váltsa illiberális tervét. Sok bíráló összekeveri a kettőt: a szabadságjogok megvonását és az elfordulást a liberális eszményektől. Ám ha azt hiszik, hogy csak az utóbbi a fontos, na, az jelentené csak igazán a liberális demokrácia végét.

3. Orbán Viktor azt tervezi, hogy a következő 12 évben még több hatalmat összpontosít a saját kezében, mert búcsút akar inteni a liberalizmusnak, és ahelyett ellenpontként kereszténydemokráciát kíván kiépíteni. Megválasztásakor szokás szerint provokatív és támadó volt. Vitathatatlan történelmi tényként jelentette be a liberális demokrácia végét a nyugati politika modelljeként. De amit felsorolt az új rendszer értékei között, aközött nemigen van olyan, ami ne tetszene a liberálisoknak. Igazából megpróbált feltűnés nélkül kihátrálni korábbi kijelentéseiből, és elképzeléseit új ruhába öltöztetni. Olyan szavakba, amelyek elfogadhatóbban csengenek a nyugati partnerek fülében, mint az illiberális állam.

Retorikája úgy hangzik, mintha az Európai Néppárt vezetőinek nemrégiben sikerült volna meggyőzniük, hogy igazítson a hangon. A téma immár a kereszténydemokrata állam, de politikája érdemben nem módosul. Szinte minden marad a régiben, még a kormány összetétele is, már ami a kulcstárcákat illeti. A radikális újítást az adja, hogy kormányzati iroda hangolja össze az államtitkárok munkáját - a miniszterek feje fölött. A nagyfőnök arra készül, hogy ebben a stílusban vezényli le a dolgokat egészen 2030-ig...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése