A LEGNEHEZEBB MUNKÁT VÉGZIK, MÉGSEM BESZÉL RÓLUK SENKI

ABCÚG BLOG
Szerző: PRÓKAI ESZTER
2018.05.02.

53 ezer ember részesül ma Magyarországon ápolási díjban. Jellemzően 40-50-es éveikben járó nőkről van szó. Legtöbbjük súlyosan, halmozottan sérült gyerekét ápolja, van, akinek évtizedek óta ez tölti ki minden napját. Munkájukról nagyon keveset beszélünk, sokuk a világtól teljesen elzártan éli az életét.

Krisztina, Dóri, Ibolyáék, Mónika, Lenke – fővárosi és vidéki anyukák, akik sérült gyereküket ápolják a nap 24 órájában. Munkájukat az állam nem sokra tartja: a régióban is egyedülállóan kevés anyagi hozzájárulást ad, és munkaviszonyként sem ismeri el, amit csinálnak. Elsőre azt gondolnánk, nem sok okuk van a derűre, de többségük mégis próbál pozitívan tekinteni az életre.

Lakatos Lenke számviteli ügyintézőként dolgozott, mielőtt 35 éve megszületett fia, Gábor. A természetgyógyásztól kezdve sok mindent megpróbáltak, de a fiú állapota tartósan sosem javult. Gábor imádja szétdobálni a játékait, amikor meglátogattuk őket egri lakásukban, akkor is bőszen hajígálta a műanyag figurákat és a plüssöket. Ezen kívül szereti még a zenét is. 24 órás tőrödést igényel, naponta ötször kell megetetni, sétálni vele a friss levegőn, beadni a gyógyszereit. Lenke és férje utoljára húsz éve voltak közösen szórakozni, elmentek egy lakodalomba. Gábornak van egy 19 éves húga is, az orvosira készül. A
család évek óta takarékoskodik, hogy ez megvalósuljon...

ITT OLVASHATÓ