2018. május 18., péntek

A VÁLASZTÓK NEM VALLJÁK BE, HOGY MENNYIRE AZ ÉRZELMEIK ALAPJÁN DÖNTENEK

IDEO-LOGIKÁK BLOG
Szerző: TAMÁS PATRIK
2018.05.17.


...A Fidesz kétfajta érzelemre épített, amely sokaknál afféle Maslow-piramis elv alapján elsöpörte a gazdasági racionalitást (ami persze nem zárja ki, hogy sokan nagyon is racionális érdekek mentén is szavaztak a kormánypártra):
Az egyik negatív, hogy zárjunk ki mindenkit, harcoljunk mindenki ellen, aki gazdasági vagy kulturális érdekeinket akár csak elméletileg, akár csak a legcsekélyebb mértékben is veszélyeztetheti.
A másik egy pozitív érzelem, a nemzet mint politikai közösség és kisebb közösségek rendszere, támpont ebben a zavaros világban, ahol megvalósulhat valamilyen mértékű összetartás, egységes kulturális közösségi élet.
Arról van szó, hogy a tudattalan folyamatokban nagyon jelentős szerepet játszanak az érzelmek és különféle sztereotípiák másokkal szemben. Mennél racionálisabb valaki és mennél szélesebb a látóköre, annál kevésbé fogják befolyásolni az egyszerű, primitív késztetések. Emiatt van az, hogy a kormánypropaganda kevésbé volt hatással a fiatalokra (akik az oktatás során a racionalitásukat fejlesztik jobban) és a magasabb végzettségűekre. A differenciáltabban gondolkodók többféle alternatíva mentén tudnak döntéseket hozni, számukra nem elfogadható kisebbik rosszként az, ha ellopják alóluk a fél országot.
Az idősebb generációk racionalitása viszont sok esetben kevésbé éles, nem annyira törekednek a pontosságra és érzelmesebbé is válnak, mivel az előmenetelüket a fiatalokkal ellentétben már nem annyira a kognitív készségeik mint a társadalmi kapcsolatrendszerük határozza meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ellenzéki szavazók döntésében nem játszottak volna szerepet érzelmek, csak azt, hogy ezek alapvetően mások voltak mint amit a kormánymédia sugallt, tehát ők eltérő értékrendszer mentén szavaztak.
A jelenség konkrét példákon keresztül érthető meg jobban. Én a biciklimet a nyergen a lehető legmagasabbra állítottam a nyújtott lábbal történő optimális erőkifejtés érdekében, ugyanezért járok váltós biciklivel. Mások számára viszont fontosabb, hogy ha megállnak, gyorsabban letegyék a lábukat, és a biciklizést tőlem eltérően nem tekintik tréningnek, leginkább csak kényelmi és biztonsági kérdésnek. Vannak akik alkatilag olyanok, hogy csak az alacsonyra állított nyereg a számukra megnyugtató és a gondolkodásuk hozzám képest nem annyira hatékonyságközpontú.
Másik példa. Az egyik ismerősöm Ica fiatal korában a férjével együtt a bankszektorban dolgozott, és nagyon jól ment nekik a szekér, sokat utaztak, szórták a pénzt. Alapvetően liberális értékeket vallottak. Amikor a válság beütött mindkettőjüket elküldték és nehezen találtak megfelelő állást, az életszínvonaluk is visszaesett. Közben a gyermekük nevelése lett a legfontosabb számukra. Életük második felében fokozatosan a fideszes értékrendszer híveivé váltak és rendszeresen járnak egy vallási közösségbe is... Számomra eléggé természetes, hogy a korral az ember beállítódása megváltozik, és teljesen érthető módon juthat el az egyik véglettől, a feltétlen liberalizmustól a másikig, a kissé túlságosan is paternalista és paranoiás beállítódáshoz.
Ennél is nyilvánvalóbb példa Gábor barátomé, aki (a Bödöcs-féle karikaturisztikus szavazópolgárhoz hasonlóan) valóban szenved a magánytól és a politika jó pótszert kínál a számára, az agresszív paranoid késztetéseinek a kiélésére. Mivel haragszik a világra legbelül, legalább igazolva láthatja ezt, hiszen a nemzeti média nap mint nap mutatja, hogy az egész világ gonosz (rajtunk kívül persze)... És lehetne folytatni a sort Jutka nénivel, az átlagszavazóval: a legmeggyőzőbb (legviktorabb?) jelöltre adja a voksát. Azért átlagos, mert akire ő szavaz, valszeg az fog nyerni...
A szavazópolgárok nagy része nem komplikálja túl nálunk sem és máshol sem: nem olvasnak pártprogramokat, hanem arra szavaznak, aki nekik tetszik, aki "a mi kutyánk kölke"Szimbolikus tettekkel megvehetőek: elég ha Trump beígéri nekik, hogy falat húz a határra vagy feltámasztja a hagyományos amerikai iparágakat. Ha ezek közül egyikre sem képes az sem is számít, mert a lényeg a szándék. Az elitellenesség dettó ugyanez a kategória: a politikus milyen bátor, megrángatja az oroszlán bajszát (de a tökére már nem merne lépni...) Manapság a politikában léteznek az őrült tábornokok, akik kiadják a lehetetlen feladatot a beosztottaknak és léteznek zseniális "köztisztek", akik képesek kihozni valami használhatót a nagy általános lózungokból (vagy azok ellenére)...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése