2018. május 15., kedd

IDEJE LENNE, HOGY EURÓPA KIOKÁDJA MAGÁBÓL EZEKET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.05.15.


Nagy ámulattal olvastam a minap a Magyar Időkben Szájer József, a Vasárnapi újságnak adott rádióinterjújának kivonatát, összefoglalóját, nem tudom micsodáját. Olvasás közben arra gondoltam, hogy milyen érzés lehet azzal a (téves) tudattal élni, hogy valaki egy örök meg nem értett zseni, a világ vezetésére elhivatott szupertehetség és a világ ezt nem értékeli, nem becsüli. Sőt, folyamatosan támadja. Mert a világ, Európa, ezen belül Magyarország és a polgárok egy része nem hajlandó igazodni ahhoz az irányvonalhoz, amit Orbán Viktor és baráti köre – közöttük Szájer József – meg szeretne szabni számukra.

Az interjúból igen jól kidomborodik az a speciálisan paranoid irányvonal, amit ez az érdekközösség – a volt kollégisták – rá akarnak erőltetni mindenre és mindenkire. Most éppen a kereszténydemokráciának elnevezett dolgot. Mert azt találták ki, hogy ők kereszténydemokraták és ez az egyetlen helyes út. Aki nem így gondolja, az ellenség, aki nem kér az ő kereszténydemokráciájukból, az egy utolsó geci, Magyarország és Európa elárulója.

Nem újkeletű ez a beteges gondolkodás abban a brancsban, ahová Szájer is tartozik. Már az indulástól kezdve, amikor a kollégiumban kifundálták, hogyan is tudnák megkaparintani az országot és hogyan tudnák a saját céljaik érdekében felhasználni azt, ezekben az elképzelésekben nem szerepeltek olyan pitiségek, mint emberek, elvek, önálló akarat és hasonló, Orbánék számára értékelhetetlen lomok.

Amikor Szájer József a saját ujjával pötyögte be a számítógépébe az alaptákolmányt, mely semmi másról nem szólt, mint az Orbán-klán elképzeléseiről és érdekeiről, akkor sem merült fel egy pillanatig sem a gondolat, hogy az Alaptörvény egy társadalmi szerződés, azt meg kellene vitatni a társadalommal és közösen határozni róla. Fenéket! Orbán nyilván megszabta a kereteket, hogy milyen legyen, Szájer leírta, bevezették. Pont. Az alaptákolmány innentől kezdve nem társadalmi szerződés, hanem diktátum.

Ahogy diktátum volt az illiberális demokrácia és diktátum a legújabb rögeszme, a kereszténydemokrácia. A világon egyetlen olyan kormány, sem kormányfő nincs, aki parancsba adhatja egy országnak, annak lakóinak, hogy ők mától kezdve márpedig kereszténydemokraták lesznek, mert őfényessége ezt akarja, társai a meggazdagodásban pedig ezt hirdetik teli pofával.

Ki kérte, pláne ki hatalmazta fel Orbánt, Szájert, vagy bármelyik szabadon választott disznópásztort, hogy mindannyiunk nevében kijelentsék: márpedig ez az ország kereszténydemokrata, imádkozzunk testvéreim? Én például a büdös életben nem voltam, nem is leszek kereszténydemokrata, sem keresztény, sem illiberális. Ezzel szemben végtelenül dühít, hogy az én adómból élő illetők, akiknek a feladata az lenne, hogy az én érdekeimet képviseljék oly módon, hogy keretet szabnak az ország működésének és azon belül a létező legnagyobb szabadságot biztosítják ahhoz, hogy én a saját meggyőződésem és akaratom szerint éljek, rátelepszenek mindenre, beleugatnak a legbenső magánügyeimbe, a szemem láttára szétlopják az országot és engem merészelnek minősíteni és pocskondiázni, amennyiben nem bégetek a nyájjal...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése