2018. május 18., péntek

MAGYARORSZÁGON ÚGY DISZKRIMINÁLJÁK A NŐKET, HOGY ŐK MÉG CSAK ÉSZRE SEM VESZIK

QUBIT
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2018.05.18.


A magyar nőkben többnyire nem nagyon merül fel, hogy a problémáik vagy legalább azok egy része hátterében a hátrányos nemi megkülönböztetés lenne keresendő. Magyarországon makacsul tartják magukat a hagyományos nemi szerepek. Nemhogy a nőkre hárul a háztartásban és a nevelésben, idősgondozásban végzett fizetetlen munka oroszlánrésze, de ezt ők, és persze mindenki más is, tökéletesen magától értetődőnek véli...

...„A nő a magyar munkaerőpiacon sehogy se jó

A fókuszcsoportos interjúkban kérdezett nők ugyan feloldhatatlannak ítélték a nevelési és gondozási feladatok és a munkahelyi előmenetel között feszülő ellentétet, mégsem azonosították mindezt „női problémaként”. Pedig a felmérés világosan alátámasztotta, hogy „a nő a magyar munkaerőpiacon sehogy se jó” – vezette fel a FES által finanszírozott kutatás eredményeit ismertető szerdai, Budapesten rendezett minikonferenciát Kováts Eszter.

Nemcsak azt a nőt vonakodnak a munkáltatók alkalmazni, pláne előléptetni, aki még nem szült vagy épp kicsik a gyerekei. Akié már nagyobbak, azért nem kell, mert korábban túl hosszú időre esett ki a munkaerőpiacról. A 45-50 éves korosztálynak pedig már az jelent gondot, hogy az idősgondozás révén rájuk rótt terhet a munkáltatóik még annyira sem veszik figyelembe, mint korábban a gyereknevelésből fakadó nehézségeiket.

Lázálom ennek fényében azt hinni, hogy önmagában a munkába állás megteremthetné a női emancipációt. Vagy hogy ezelőtt bármikor is megteremtette. Az államszocialista propaganda által korábban sulykolt felemás egyenlősítő politika a szerzők szerint már a múlt században is legfeljebb csak a felszínen maszkírozta el a lényeget. A munkaerőpiacon tapasztalható anomáliáknak sajátosan 21. századi vonatkozásai is akadnak a felmérés szerint. Magyarországon nemcsak az a baj, hogy – a tőlünk nyugatabbra többnyire magától értetődőnek tekintett – részmunkaidős foglalkoztatásból nincs elég. Hanem az is, hogy ami van, azért olyan keveset fizetnek, hogy abból lehetetlen megélni.
Kinek mik a nőügyek?

A fókuszcsoportos interjúk tapasztalataira alapozott kérdőívekben kérdezett nők és férfiak szerint azoknak a nőknek a legnehezebb a helyzete, akik egyedül nevelnek gyereket vagy tartósan beteg gyereket gondoznak. Ez azokból a válaszokból is visszaköszön, amelyekben a támogatási rendszer igazságosságát kellett értékelni. Míg a válaszadók szerint a határon túli magyarokat vagy akár a romákat az igazságosnál jobban támogatja a társadalom, a bántalmazott nőket vagy az egyedülálló anyákat kevésbé tartja a szociális háló...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése