2018. május 2., szerda

MÁJUS 2.: GÖNCZ ÁRPÁD IDEIGLENES KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK LESZ

HELSINKI FIGYELŐ BLOG
Szerző: presshelsinki
2018.05.02.


Mikor az első valóban szabad Országgyűlés elnökévé, így a köztársaság ideiglenes elnökévé választották, még nem igazán ismerte az ország. Pedig akkor már egy fordulatos, sűrű kelet-európai életpálya állt mögötte. Azt lehetett sejteni, hogy strapabíró, a demokrácia, a társadalmi párbeszéd és az emberi jogok iránt elkötelezett államfője lesz Magyarországnak. Az is lett. Azt azonban csak idővel tanulhattuk meg tőle, hogy bizony, igenis lehet más a politikus. Lehet, úgy szilárd, hogy nem gátlástalan, és származhat méltósága varázsos, karizmatikus személyiségéből, nem pedig a ráruházott hatalomból. „A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan” – mondta még gyakorló politikusként. Göncz Árpáddal (1922–2015) a magyar demokrácia a jobbik, egyenesen a derűs arcát mutatta. Jól tesszük, ha ápoljuk emlékét.

„Nem tehetünk azonban engedményeket ott, ahol másokról, az emberi jogok megsértésével üldözött vagy diszkriminált személyek védelméről van szó. Nem képzelhető el olyan külső előny, amelynek kedvéért sorsukra lehet hagyni embertársainkat. Ha embereket méltóságukban megsértenek, tiltakoznunk kell, amennyire erőnkből telik. Mert nem tűrhetjük mások emberi méltóságának sérelmét, és mert a saját méltóságunkat is sérti, ha tehetnénk valamit, s mégis belenyugszunk a tűrhetetlenbe. Tiltakozni kell, hogy a jogsértés jogsértésnek minősüljön. Hogy kimondassék: vannak emberi jogaink" – mondta 1995-ben Göncz Árpád köztársasági elnök.

Ez a fajta konok eltökéltség jellemezte őt egész pályáján. Már gimnazistaként erős közéleti érdeklődés fűtötte. Jó néhányan voltak akkoriban, akik bár a középosztályba születtek bele, mégis tűrhetetlennek tekintették „történelmi osztályok” önzését, a parasztság elnyomását, kiszorítását a nemzetből. Göncz azonban mégsem volt népinek tekinthető. Ahogy 1985-ös életútinterjújában elárulta, az ő referenciái között jól megfért egymással Sinka István és Thomas Mann. Gondolkodását alapvetően befolyásolta, hogy szülei válása után apa nélkül nőtt fel, ezzel magyarázta, hogy irtózott minden paternalista tekintélytől. Későbbi világlátását a jogi tanulmányai is befolyásolták. „Máig úgy érzem, hogy a történelem gerince vagy csontozata a jogrendszer. Tehát jogilag is tudom nézni a dolgokat.” A jogtisztelet vezérlő eszméje volt. Így volt ez a földosztás idején, amikor azzal a nehéz (tán lehetetlen) helyzettel kellett megbirkózni az országnak, hogy igazságos tulajdonviszonyokat teremtsenek olyan áron, hogy mások tulajdonát elveszik. A kényszerű részvételét a háború utáni igazoló bizottságokban éppen ezért tekintette katasztrófának, hiszen azok a jogot félretéve politikai megrendelésre dolgoztak. De valami hasonló mozgathatta első elnöki ciklusában is, amikor többször megakadályozta, hogy „történelmi jóvátétel vagy igazságtétel” címén alapjogokat sértsenek. De ne szaladjunk előre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése