MINDEN HÍR PROPAGANDA? - KRITIKAI ALAPOZÓ

MÉRCE
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2018.05.27.

2015 őszén, a kvótanépszavazás előtt egy hónappal költöztem haza Magyarországra. Alig hittem a szememnek, mikor megláttam a kékszínű menekültellenes plakátok tömkelegét az utak mentén, a lakásom előtt. Arra gondoltam, ezt már a legnagyobb jóhiszeműséggel sem lehet “kampánynak” nevezni – ez nem más, mint gátlástalan propaganda. Valóban, a 2016-os kvótanépszavazáson, majd a 2018-as országgyűlési választáson a Fidesz minden erejét megfeszítve, a média fölötti szinte teljes uralmát kihasználva igyekezett hamis információkkal félelmet kelteni a lakosságban, hogy saját politikai érdekeit előmozdítsa, más szóval: egy propagandagépezetet működtetett.

De nem túl erős ez a megfogalmazás? Hiszen szinte minden fajta politikai kommunikációnak az a célja, hogy saját érdekei előmozdítására átformálja a közgondolkodást, meggyőzze a tömegeket. Talán az MSZP és a Jobbik választási plakátjai is propagandaeszközök? Mi a különbség a politikai meggyőzés és a propaganda között? Talán az, hogy az utóbbi hazugságokra vagy féligazságokra épül? “Európát menekültek közé rejtőzött terroristák hordája lepi el”, “a CEU egy magyarellenes ideológiai hadsereg tiszti iskolája”, “a civilek Soros György világuralmi terveit szolgálják” – mindebből egy szó sem igaz. Csakhogy a propaganda lényege nem a hazugság, nem az átverés – egy propagandaüzenetnek akár minden szava igaz lehet. A lényeg sokkal inkább az, hogy a propagandistának mindegy, igaz-e, amit mond vagy sem.

Számára lényegtelen, hogy mondandója megfelel-e a valóságnak, kommunikációját ugyanis teljes egészében az a politikai érdek vezérli, amelyet érvényesíteni akar. A propaganda sokban hasonlít arra, amit Harry Frankfurt amerikai filozófus bullshitnek nevez. Aki bullshitel, “hantázik”, azt nem érdekli az igazság – tőle lehet igaza is, de tévedhet is -, neki az számít, hogy a közönsége elhiggye, ő ismeri az igazságot, érti a dolgát és épp ezért megbízható...

ITT OLVASHATÓ