2018. május 14., hétfő

ORBÁN EMBEREI - A LOJALITÁS DÖNTHETETT A KORMÁNY-CASTINGNÁL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: ZOLTAI ÁKOS
2018.05.14.


...Egyfelől ott a rettegés, hogy bármikor vége lehet a csillogásnak, másfelől viszont ha a vezért egy pillanatra sem árulod el, akkor mindig alád fognak nyúlni, megmentenek a látványos bukástól, és nem engedik el a kezedet – összegzi Orbán személyzeti politikájának alapjait Szentpéteri Nagy Richard.

- Mi az, amit Rogán Antal és Szijjártó Péter jobban tud, mint Lázár János, Pokorni Zoltán vagy Navracsics Tibor?
Nem gondolnám, hogy ezeket a neveket együtt kellene kezelni. Minden eset más és más. Lázárnak szerintem egyáltalán nem bukás, hogy kikerült a kormányból. A közvélekedéssel ellentétben úgy vélem, neki még hasznos is lehet, hogy nem kell miniszternek lennie. Irdatlan munkabírásra, hallatlan önfegyelemre, tájékozottságra, információgyűjtésre volt szüksége a feladatok ellátásához, kevés pihenéssel, sőt az utolsó időkben még egy kabinetet is irányítania kellett. Nagyon jól jött neki a kormányátalakítás, a fáradtság jeleit nem tudta már palástolni. Új helyén, a külső patkóban lehetősége lesz megújulni, feltöltődni és azon dolgozni, hogy még számolni kelljen vele.

Pokorni Zoltán más eset: ő nem tervez visszatérni a nagypolitikába, pedig tényleg a legfelsőbb körből szállt ki. Azóta legfeljebb a hatalmi gőgről és az oktatáspolitikáról engedett meg magának időnként egy-két bátortalan mondatot, de világos, hogy a mai Fidesz politikája nem az övé. A tizenkettedik kerületben jól elbújva is remekül és biztonságban él, és soha semmiben nem árt az elvtársainak. Navracsics Tibor ugyancsak más kávéház. Ő aggálytalanul végigszolgálta Orbánt az ellenzékből a hatalomba tartó úton, de az Európai Bizottságban békés hangot kell megütnie. Valójában az a feladata, hogy ne tűnjék fel itthonról. Úgy kell elszürkülnie, hogy ne vegyék észre. Ezt a feladatát kiválóan ellátja. Ha így folytatja, másfél év múlva, amikor hazajön, akár még újból szerepet kaphat a kormányban.

Lázárról, Pokorniról és Navracsicsról is elmondható, hogy Orbánhoz a végtelenségig lojálisak, semmit sem lépnének ellene, és tudják, hol a helyük és mit szabad nekik, de mindhárman önálló politikai szereplők, van politikai arcélük és személyiségük. Rogánról és Szijjártóról ez utóbbi megállapítás nem mondható el. Ezért ők tartósabbak lehetnek, de az ő szerepük is csak átmeneti.

- Mi alapján választ bizalmasokat a miniszterelnök? A lojalitás mindent felülír?

- Mindenkinek tudnia kell, hol a határ. Orbán nem csak a kormány élén áll, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszere élén is. Ha valaki szembefordul vele, akkor a rendszerrel fordul szembe. Ilyen szembefordulásra csak akkor merészkedhetsz, ha ténylegesen senki vagy. Ha jelentéktelen vagy, akkor egy ideig szabad vagy. De ha bármiben is benne voltál, nem szabadulhatsz. A hatalom a te végzeted is. Ráadásul érdekelt leszel abban, hogy ezt a hatalmat fenntartsd. Sokat megér neked, hogy minden úgy maradjon, ahogy eddig volt. Az alvezérektől a kiszolgálókig több tízezer ember ennek a szisztémának köszönheti az egzisztenciáját. Mindenki szem a láncban. Ha valaki nem válik be, attól még a háttérben évtizedekig elüldögélhet békében közpénzen, mint szinte az egész frakció, az újságírói siserehad, a művészvilág fele és a hasznos idiótának nevezett hívősereg. De ha valaki beválik, attól még csúnyán bukhat is. Tudni kell, mennyire szabad önállónak lenni, és hány hiba engedhető meg. Nehéz játék, mert egyfelől ott a rettegés, hogy bármikor vége lehet a csillogásnak, másfelől viszont ha a vezért egy pillanatra sem árulod el, akkor mindig alád fognak nyúlni, megmentenek a látványos bukástól, és nem engedik el a kezedet.

- Úgy hírlik, Orbán bosszúálló és nem felejt. Mégis van pár olyan ember, például Áder János, Kövér László, Schmidt Mária, akivel komolyan összezördült, most mégis úgy látszik: szent a béke. Mitől függ, hogy Orbán megbocsát-e?

- Általában a feltétlen és demonstratív lojalitástól, de azért mindhárom esetet különvenném. Schmidt Mária egykori elhajlása óta százszorosan bizonyította hűségét. Kövér László igazán sose hajolt el, legfeljebb néha oda tette a hangsúlyt, ahová csak ő tett hangsúlyt, de mindig tandemben ment Orbánnal. Ő a Fidesz lelke. Nélküle nincs a párt, és ezt természetesen Orbán is tudja. Áder ezzel szemben valóságos canossát járt a „bűnbeesése” után. A brüsszeli-strassbourgi parkolópályáról úgy jött haza, hogy teljesítenie kellett. Orbán rábízta a választási törvény és a bírósági törvény kidolgozását. Áder teljesítette a megrendelést, ezzel vette meg a belépőjegyét a Sándor-palotába. A magas méltóságban ugyancsak tökéletesen teljesít: itt azt várják el tőle, hogy ne csináljon semmit, és ő megfelel az elvárásnak. Nem győzök álmélkodni az ellenzék egy részén, hogyan várhatja el, hogy Áder időnként tegyen valamit – szólaljon fel egy ügyben, tagadja meg egy törvény aláírását –, amikor neki éppen az a szerepe, hogy tétlen legyen. Világos, hogy az úgynevezett ellenzék egy része tökéletes, harmonikus és szerves része a rendszernek, a másik része pedig nem ért belőle semmit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése