2018. május 19., szombat

RÁADÁS: TÖRTÉNELMI TRAUMA A FILMVÁSZNON

MÉLTÁNYOSSÁG BLOG
Szerző: Méltányosság Központ
2018.05.18.



Régóta várta mindenki ezt a filmet! Egy filmet a megaláztatásról, amelyet a „malenkij robot” („kis munka”) jelentett.

1944-45-ben a szovjet Vörös Hadsereg válogatás nélkül hurcolt el a hadifoglyok mellett összefogdosott civileket is a Szovjetunióba, egy „kis munkára”. A 0060. számú szovjet katonai parancs külön rendelkezett a 17-45 év közötti munkaképes német nemzetiségű férfiak és 18-30 év közötti német nemzetiségű nők elhurcolásáról. Tekintettel a magyar-szovjet kapcsolat kényes jellegére, a malenkij robotra történő elhurcolásról éppúgy nem lehetett szabadon, őszintén, felszabadultan beszélni az 1989 előtti évtizedekben, mint a szovjet politikai, katonai vezetés és a Vörös Hadsereg egyéb dicstelen tetteiről. „A háború az háború”, intézte el Rákosi Mátyás a kérdést.

Éppen ideje volt, hogy a magyar filmművészet 28 évvel a rendszerváltás után reflektáljon a malenkij robot témájára. Az Örök tél című 2017-es filmdráma egy magyarországi német parasztlány, Irén történetén keresztül ad betekintést a magyar történelem eme fejezetébe. A főszereplő valóban létezett, a film készítői azonban több férfi és nő történetét szőtték egybe. A film nem ragaszt ördögszarvakat a szovjet katonákra, hanem árnyaltan bemutatja az őrök motivációit is: a szovjet rendszerben ők is kiszolgáltatottak voltak, akik maguk is büntetésüket töltötték. A szovjet valóságról sokat elmond, hogy elhangzik a filmben: még az őröknek sem jut mindig ennivaló.

Számunkra most nem is a konkrét történelmi esemény a fontos. Kollektív tragédiák minden közösséget értek az évezredek, évszázadok során. Inkább azt vizsgáljuk meg, miért fontos a demokrácia szempontjából az ilyen jellegű traumák feldolgozása. Régi igazság az, hogy a tragédiák „kibeszélése”, „kiírása” önmagunkból segíthet a feldolgozásban. Minden demokrácia kezd lassan szembenézni a kibeszéletlen, vagy annak hitt kollektív traumákkal. Pierre Nora francia történész szavával az „emlékezés helyeinek” nevezzük azokat a helyszíneket, amelyeken keresztül a kollektív szenvedések és traumák felszínre törnek... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése