ÜZLETI VASLOGIKA MIATT KELL A CBA-NAK ALULMARADNIA A LIDL-ÉKKEL SZEMBEN

G7
Szerző: TORONTÁLI ZOLTÁN
2018.05.14.

Hiába adta ki a vezényszót a miniszterelnök, a magyar vásárlók csak nem akarnak magyar kézben lévő kiskereskedelmi láncokban vásárolni. Pedig a többi, államilag kulcsfontosságúnak minősített ágazatban néhány évnyi munkával és rengeteg elköltött adófizetői pénzzel a kormány elérte, hogy a hazai tulajdonú szereplők megszerezzék a piacaik felét: ez történt a bankrendszerben, az energetikában és a médiában is. Ehhez képest magyar boltokban egyre távolabb kerül az áttörés, a magyar fogyasztók, ha tehetik, nem a magyar láncokban veszik meg a mindennapi kiflit.

Sőt, hiába nő a lakosság elkölthető jövedelme, a magyar tulajdonú láncok az ellehetetlenülés szélére keveredtek. A bérek és a bérleti költségek emelkedésével ugyanis a bevételeiknél is jobban nőnek a kiadásaik, ami az eddig is vegetáló, éppen hogy nullszaldós kisebb magyar cégeket egy lefelé tartó spirálba kergeti. Éppen akkor, amikor a jól finanszírozott külföldi tulajdonú diszkontok (Lidl, Aldi, Penny) és a Spar is komoly terjeszkedés közepén vannak. A folyamat szimbolikus pillanata volt, amikor kiderült, hogy még Baldauf László, a CBA hálózat alapítója is feladja a versenyt, ráadásul többek között pont a Lidl-nek adja át eddigi üzleteit.*

Ez nem azért van, mert azt gondolnák a magyar vásárlók, hogy ami külföldi, az eredendően jobb, és ezért eleve leírnák a CBA-t, a Coop-ot és a Reált.

A magyar láncok problémája tisztán üzleti jellegű.

Az elmúlt hetekben a magyar kiskereskedelmi ágazat számos képviselőjével, boltosokkal, beszállítókkal és tulajdonosokkal folytattunk háttérbeszélgetéseket. Ezekből és a magyarországi kiskereskedelmi cégek teljesítményének adatainak elemzéséből indultunk ki kétrészes cikksorozatunkban. Ennek első részében a magyar láncok üzleti problémáit mutatjuk be.

Bármilyen adminisztratív, szabályozási változásokat is lobbiznak át a magyar kiskereskedelmi szereplők, hogy ezekkel javítsák saját pozícióikat a külföldiekkel folytatott versenyben, ha nem szánják el magukat kemény szerkezeti változtatásra, nem lesz esélyük labdába rúgni. Már csak azért sem ártana megoldani valahogy ezeket a problémákat, mert nagyon sokan élnek a kiskereskedelemből (tavaly év végén 387 ezren dolgoztak a szektorban a KSH szerint), túlnyomó többségében magyar tulajdonú cégeknél. Most viszont bárhogyan is szépítjük, egy magyar tulajdonú boltban sokkal-sokkal kevesebb árbevételt termel ugyanaz a dolgozó, mintha átülne egy Aldi vagy Lidl pultjába.

A gondokat vissza lehet vezetni arra, hogy a magyar cégek és külföldi versenytársaik teljesen más üzleti szerkezetben működnek. Röviden: a magyarok széttagoltságuk miatt kisebb árkedvezményeket tudnak kiharcolni, nem képesek úgy márkát építeni és logisztikát fejleszteni, mint a nagy külföldiek, ráadásul a visszatérítésekből nem jut semmi a kis boltosoknak, mivel a pénzt azok teszik zsebre, akik a lánc tetején vannak...

ITT OLVASHATÓ