2018. május 5., szombat

VIHAR ELŐTT

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: HORVÁTH GÁBOR
2018.05.05.



Most már nem indokolatlan a kérdés, egyáltalán tud-e úgy fordulni a világ, hogy Orbánnak arra ne legyen hatásos válasza, illetve mi ne hagyjuk magunkat újra és újra meggyőzni, sőt, ha a dolgokat a nemzeti együttműködés rendszerén kívülről nézzük, becsapni

Fene se tudja, meddig tart majd ez a négy esztendő. Lehet, hogy csak két évig, de az is, hogy tizenkettőig. Orbán Viktoron múlik, meg rajtunk, részben persze a világon. De bármi is történik majd máshol, a dolog megint arra szűkül le, hogy mit lép rá Orbán, és mit mi, magyarok, akik háromszor is alkotmányozó többséghez juttattuk, illetve akik sosem szavaznánk egy ilyen alakra. George W. Bush egyszer híresen belesült egy nem túl bonyolult amerikai mondásba: Szégyelld magad, ha becsapsz, de ha másodszor is becsapsz, akkor én szégyellhetem magam. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy három a magyar igazság? Most már nem indokolatlan a kérdés, egyáltalán tud-e úgy fordulni a világ, hogy Orbánnak arra ne legyen hatásos válasza, illetve mi ne hagyjuk magunkat újra és újra meggyőzni, sőt, ha a dolgokat a nemzeti együttműködés rendszerén kívülről nézzük, becsapni.

Érdemes némiképp vitába szállni Alex Sorossal, aki a Jediót Ahronót nevű izraeli lapnak adott interjújában azt mondta, hogy Orbán megbolondult és mániákussá lett. Soros György 32 éves, a világpolitikában első saját lépéseit tevő fia ezzel egyrészt az apja elleni, antiszemita felhangokat sem nélkülöző kampányra, másrészt a menekültekkel szemben gerjesztett gyűlöletre utalt. Szavait azonban nem szabad orvosilag érteni. A magyar miniszterelnök világosan, logikusan gondolkodik, döntéseit alapos mérlegelés, illetve, ha a pletykáknak hinni lehet, tudományos módszerrel végzett fókuszcsoportos felmérések nyomán hozza meg. A Soros elleni hadjárat átlátszó hazugságon alapszik, őrület, hogy ezt beszopjuk, de hatékonysága megkérdőjelezhetetlen: a magyarok meggyűlölték az aggastyánt, aki harmincnégy éve csak jót akar nekik. Ugyanez áll a migránsmániára is: nem normális, hogy ennyit beszélünk egy olyan válságról, amely nem minket sújt és amelyet mi egyébként sem tudnánk megoldani, de Orbán szempontjából ennek is van értelme. Hogy mást ne mondjunk, addig se jut idő a szlovák, a román és a magyar gazdaság növekedése közötti különbségek elemzésére. Az ő szempontjából ennél is fontosabb, hogy a génjeinkben lévő állati ösztönök jobban működnek, mint az amúgy emberré válásunkban is szerepet játszó összetartozás-érzés, az emberközi szolidaritás.

Mindebből az következik, hogy Orbán nem csak képes, de hajlamos is "normális" politikusként gondolkodni. Ebbe a képbe csak a futball iránti, az átlagosnál hevesebb vonzalma zavar bele. Ha valahol, itt érhető tetten a hatalomgyakorlásban is hátrányos, az orvosilag értelmezett mánia határán mozgó szenvedélybetegség. Az ország évente százmilliárdokat dob ki az ablakon a kormányfő hobbijára, bármiféle, a lakosság jólétét fokozó eredmény vagy annak legalább a reménye nélkül. Az ország ezen nevet, de nagylelkűen megbocsájt, mert minden marhaság ellenére megkapja, amire a legjobban vágyik: a biztonságot. Nincsenek menekültek, hamarosan sorosista civilszervezetek se lesznek és a visszapofázás is mind ritkább. Van ellenben közmunka, a segélynél picivel több pénz, meg a tudat, hogy a faluszéli cigány se ücsöröghet odahaza a purdéval, legalább a vízlevezető árkokat kell kapirgálnia, ha nem akar éhen halni. Kell ennél több a magyarnak?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése