2018. június 16., szombat

1956 CÉLJAIRÓL

FARKASVONÍTÁS BLOG
Szerző: Tarski
2018.06.16.


Hatvan éve, 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, Magyarország törvényes miniszterelnökét. Ebből az alkalomból egy részletet közlök a “Bibó István” című könyvemből, ami 1956 céljairól szól.

Manapság meglehetősen sokan félreértelmezik 1956 céljait és úgy állítják be, hogy egy minőségi társadalmi változást, vagy ahogyan manapság mondják: rendszerváltozást kívántak véghezvinni a forradalom demokratikus erői, amit a Szovjetunió és a magyar kommunisták nem engedtek. Ha Bibó gondolkodásmódját az Olvasó megértette, akkor nem gondolhatja azt komolyan, hogy ebben ő maga partner lehetett volna. Ha röviden kell összefoglalnom a társadalom felfogásának lényegét, akkor azt mondhatnám, hogy a létező szocializmusból is egy kicsit, meg a nyugatos modern polgári demokráciákból is egy kicsit akart összevegyíteni. S hogy aztán mi jött volna ki ebből, azt nem tudhatjuk, mert ezt a társadalmat nem sikerült megvalósítani.

Állításomat bizonyítandó ide hozom azokat a korabeli nyilatkozatokat, kiadványokat, amelyek alátámaszthatják a tételemet, és konkréten megmutatják azt, hogy mit is akartak Nagy Imréék, és vele együtt Bibó István. Elsőként az előző részben idézett 1956 november 4.-én Bibó által kiadott Nyilatkozat-ot idézem szó szerint.

Magyarok!

Nagy Imre miniszterelnök a ma hajnali szovjet támadáskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni már nem tudott. A reggel összehívott minisztertanácson a Parlament épületében tartózkodó Tildy Zoltánon kívül már csak B. Szabó István és Bibó István államminiszter tudott megérkezni. Mikor a Parlamentet a szovjet csapatok körülfogták, Tildy államminiszter a vérontás elkerülése végett megállapodást kötött velük, mely szerint ők megszállják az épületet, a benne levő polgári személyek pedig szabadon távozhatnak. Ő, a megállapodáshoz tartva magát, eltávozott. Az országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedüli törvényes magyar kormány egyedüli képviselője. Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom: Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni, sőt teljes mértékben benne akar élni a keleteurópai népek ama közösségében, kik életüket a szabadság, igazságosság és kizsákmányolás mentes társadalom jegyében akarják berendezni. A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat is, mintha a dicsőséges magyar forradalmat fasiszta, vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be; a harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napig napirenden volt utcai igazságtételeket, valamint ókonzervatív politikai erőknek minden fegyveres erőszak nélkül való jelentkezését az éppen megalakult kormány rövid úton megszüntethette volna; az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezőleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfőbb forrása. A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen – kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közműveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében. Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter.

Isten óvja Magyarországot!

Budapest, 1956. november 4.

Bibó István s. k. államminiszter.
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.