2018. június 9., szombat

A JELENTÉSTAN TALÁLKOZIK A MONDATTANNAL: MIKOR HAGYHATÓ EL A HOGY?

QUBIT
Szerző: KÁLMÁN LÁSZLÓ
2018.06.09.


Ha valakinek újszerű elképzelése van egy szakterületről, esetemben a nyelvi szerkezetek természetéről, akkor jobban teszi, ha azt nem kiáltvány formájában fogalmazza meg, hanem konkrét problémák elemzésével mutatja meg a lényegét, még akkor is, ha az ilyen elemzésekből a legáltalánosabb mondandója nem bontakozik ki olyan karakteresen. Ilyesmit próbáltam a múltkor az angol both esetének vizsgálatával.

Most annak esnék neki röviden, hogy mikor hagyható el a magyar hogy kötőszó a mondatokból. Ezzel a kérdéssel a legrészletesebben Kenesei István foglalkozott, a Strukturális magyar nyelvtan sorozat mondattani kötetében, a 616–623. oldalon. Az ő beszámolója szerint körülbelül egy tucat alesetet kell megkülönböztetni, amiknek egy részében a hogy határozottan elhagyható, a másik részükben határozottan nem elhagyható. Nem az általa említett aleseteket fogom követni, de persze figyelembe veszem az ő megfigyeléseit.

Mi az a hogy-elhagyás?

Először is tisztázzuk röviden, hogy mi számít a hogy elhagyásának. Én csak azt fogom annak számítani, amikor – akár jelen van a hogy, akár nincs – a mondat egyetlen dallamívvel ejthető, úgy, hogy sem szünetet nem tartunk az alárendelt mondat előtt, sem új dallamot nem kezdünk. Mint ebben: Azt hiszem, (hogy) lassan indulhatunk. Nem próbálom a dallamokat és a hangsúlyokat lejegyezni, de mindenki könnyen ellenőrizheti az intonációt és a prozódiát: a főmondat enyhén emelkedő, ereszkedő vagy magas dallamú (ez az ún. elődallam), az indulhatunk első szótagjától pedig esik (vagyis ez egy eső jellegű karakterdallam). Nem így ejtjük ki viszont például azt a fajta alárendelést, amikor írásban kettőspontot használnánk: Bejelentették: megint emelik a benzin árát (itt a főmondatban is karakterdallam van, mégpedig ún. emelkedő vagy lebegő jellegű). Ezt nem a hogy elhagyásának tekintjük (a Bejelentették, hogy megint emelik a benzin árát mondathoz képest), hanem egy másféle szerkezetű mondatnak. Hasonlóan nem tekintjük a hogy elhagyásnak, amikor a két tagmondat voltaképpen mellérendelésnek tekinthető, például: Tudom, holnap indultok, ezt két külön, egyformán eső karakterdallammal ejtjük (nem úgy, mint azt, hogy Azt hiszem, lassan indulhatunk), tehát ezt sem a Tudom, hogy holnap indultok mondat hogy nélküli változatának tekintjük. Elismerem, hogy nem mindig könnyű ezeket az eseteket világosan megkülönböztetni, ezért a teljesen világos példáknál fogok maradni. És az akadémiai helyesírási ajánlásoknak ellentmondva az alábbiakban nem teszem ki a vesszőt a két tagmondat közé, hogy a kiejtést érzékeltessem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése