2018. június 11., hétfő

DRAGOMÁN GYÖRGY: HA AZ EMBER IGAZAT MOND, ÉS ABBÓL BAJA LEHET, AKKOR AZ DIKTATÚRA KEZD LENNI

24.HU
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2018.06.10.


Hatalom versus önvizsgálat, írás mint a legsötétebb depresszió versus szabad, boldog élet, ramen és rántott hús. Az egyik legnépszerűbb kortárs magyar íróval, Dragomán Györggyel beszélgettünk.

Most jött haza New Yorkból. Munka volt vagy nyaralás?

Családi kirándulás. Persze találkoznom kellett az ügynökömmel meg a szerkesztőmmel, mert úgy tűnik, hogy jövő tavasszal végre Amerikában is megjelenik a Máglya, úgyhogy ezért sem ártott kimenni, de alapvetően ez egy magánjellegű családi kirándulás volt. Szeretem azt a várost, többször jártam ott, jól érzem ott magam. De a fő cél nem az volt, hogy én jól érezzem magam, hanem a gyerekeim megtanultak angolul, és a nagy fiam felsőfokú nyelvvizsgát tett, és ez volt a jutalom, hogy el tudtuk vinni őket.

Mi az New Yorkban, amit szívesen hazahozna onnan, s amit jó lenne, ha megtanulna Budapest?

Nagyon élhető város. Teljesen más típusú zsúfoltság van ott, nem lehet összehasonlítani. De Pest is nagyon vagány város, csak máshogy működik, emberibb, New York meg vadabb. De például csináltak egy Elevated Walkway nevű helyet, ami egy sétálópark a régi metrósíneken, ott kanyarog a városban. Egy ilyet biztos csinálhatnánk, nem tudom, hol, de ez egy nagyon jól működő urbánus tér.

Egy könyv külföldi kiadása általában honnan indul, min múlik?

New Yorkban van egy ügynökségem, amely már tíz éve képvisel, és próbálja különböző kiadók kezébe juttatni a könyvet. De fordítva is működik: a kiadók, akik ismernek, hallottak rólam, néha megkeresik az ügynökséget, vagy például egy skandináv országban egy szerkesztő, aki annak idején A fehér királyt kiadta, most felfigyelt a Máglyára. Néha fordítók találnak kiadót, néha én találkozom olyan emberekkel, ez a folyamat sokfelől indulhat, a kiadótól, az ügynökségtől, a szerzőtől, a fordítótól, egy szerkesztőtől, néha még olvasótól is, tudok olyat, aki szerette volna, ha a férje el tudja olvasni a könyvet, és ismert valakit, és így tovább, ez összeért. A szerző néha nem is tudja meg, hogy ez hogy kezdődött...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése