2018. június 10., vasárnap

ELLENSÉGBŐL KISEBBSÉG: MIÉRT ÉS HOGYAN OLVADTAK BE A KUNOK A MAGYAROK KÖZÉ?

QUBIT
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.06.10.


A Nagykunságon él egy csoport, akiket a „konok kunok”, a „kunmagyarok” névvel illetnek már több száz éve. Van, aki makacsnak, önfejűnek, büszkének tartja őket, és e jelzőknek van is valóságalapjuk. Kun őseikre ma is büszkén gondolnak az itt élők, bár már régen nem beszélik a nyelvet.

Hogy ma ki mondja magát kunnak, egyéni döntés kérdése. A közéjük tartozók szerint kunnak lenni azt jelenti, hogy valaki konok, nyakas fajta, a sziken is megél. Zárt világukba régen csak nehezen engedtek be idegent, még más vallásút is alig. Ahogy teltek a századok, a kun kultúra és nyelv beleolvadt a magyarba, és annak sajátos része lett. Elég, ha csak a hungarikumnak nyilvánított karcagi birkapörköltre gondolunk, amit csakis a Nagykunság fővárosában élők tudnak igazán jól elkészíteni. A kunok történelme jó példája az összetartozásnak, az integrációnak.
Ellenségből bevándorló

A kunok korai történelme felettébb hiányos. Nevük is rengeteg volt. Emlegették őket a kumanoi, cuni, valwen, polovcy, kuman neveken is, a legtöbb megnevezés jelentése ‘fakó’ vagy ‘halvány sárga’. Magyar nyelven a kun elnevezés került be a köztudatba. A kunok ősei nagy valószínűséggel Kelet-Ázsiában, a Sárga-folyó nagy kanyarulatától keletre éltek török népek szomszédjaiként. A kitajok miatt kényszerültek vándorlásra, majd a 11. század közepére már a kipcsak nép szomszédai lettek Délnyugat-Szibériában. A viszony olyan jó lett, hogy a két nép egybeolvadt, kipcsak-kun törzsszövetséget alkotva. Alig egy évszázaddal később már ők uralták a sztyeppét az Irtis folyótól az Al-Dunáig...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése