2018. június 12., kedd

ÍGY ÉLÜNK MI EBBEN A DEMOKRÁCIA LÁTSZATÁTÓL VIRÁGZÓ, PÖRKÖLT- ÉS LECSÓILLATÚ PUTRIBAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2018.06.11.


...A közpénzen hízlalt propaganda hétről hétre szorgosan lefetyelő művészei – amely propagandának az egyik feladata a hazai ellenségek folyamatos sárba tiprása, a másik feladata pedig a migrációs válság kontextusába helyezett háborús pszichózis fenntartása – fő műsoridőben adják újra és újra a tudtunkra, hogy nekik a párttal egy az útjuk és nem hogy nem szégyellik, de egyenesen büszkék rá.

Ők egy nagy család, akik ugyanabból a pörköltös vályúból falatoznak, ők már fél évvel előbb tudják, hogy fél évvel később ők lesznek a sztárok az állampárt üstje mellett az éppen soron következő NER koktél partin. Majdhogynem dicsekedve meséli a magát újságírónak nevező egyén, hogy van akkora szaktekintély ő a Fideszben, hogy elveszi az elnökasszony, a Katica munkáját, mer’ majd ő főzi a legjobb lecsót a legközelebbi szigorúan titkos és bizalmas bulika alkalmával. Igaz, hogy virslivel csinálja, ami a Sziszi-féle gasztronómiai magaslatokról szemlélve komolyanvehetetlen elhajlás, de az őszi Kötcsén igenis ő lesz a szakács. Ahova ő alanyi jogon jár el évről évre, tavaszról őszre. Oda, ahonnan az általa megvetett újságírók ki vannak tiltva, hogy hátha egyszer megértik, hol a helyük.

És közben arról csépelődnek a szavak a haladónak csúfolt oldalon, hogy mennyire sajnálatos az, hogy egy újabb lap tűnik el a süllyesztőben (Népszabadság, Magyar Nemzet, vidéki lapok és a többiek, béke poraitokra!), az utolsó szegmense szűnik meg az olykor már-már kritikát is megfogalmazni bátor, öntudatra ébredt jobboldalnak. Naiv, idióta, barmok vagyunk tényleg, hogy abban bízunk, hogy a pincepörkölt- és lecsóhaverságok mentén, zsíros közpénzek fölött összekapaszkodott állampárt és csatolt lejáratógépezete ellenében egyáltalán még érdemes magyar médiáról beszélni, és lehet bármiféle korrekcióban, konszolidációban, a feudális viszonyok normalizálódásában reménykedni.

Milyen média, milyen nyilvánosság, miről beszélünk? Amikor három napja egy másik szennylap-főszerkesztő beletolta az arcunkba, hogy értsük már meg végre: ők tényleg maffiaként működnek, és ez nem titok, hanem a rendszerük, a hatalmi bázisuk, a sikerük lényege és titka, amit hangosan és érthetően hirdetnek. Az árulókat eltapossuk, a lojalitást megfizetjük, nincsenek törvények, szabályok, elvek, emberség, csak a kölcsönös hűség. Amibe minden belefér, és általában mindennek az ellenkezője is. Miközben a maffia mindent túlüvöltő birodalmából egy újabb láncszem kihullott, mi megpróbáljuk objektíven, nagyvonalúan, megértően értelmezni, amit látunk: hogy nem mindenkin kérhetjük számon azt, ami számunkra természetes. Keressük a felmentést azok számára, akik abba buktak bele, hogy a belső, felszopási kényszerükhöz már nem találtak kellő számú rendelkezésre álló segget, mert mások jobban csinálták és kitúrták őket a tutiból. Megsimogatjuk a fejüket, amiért rájöttek, hogy ez tényleg, valóban így megy, és már akkor is így ment, amikor ők még vígan lefetyeltek a NER-fallosz jó oldalán, és azt hitték, ez az idők végezetéig így marad...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése