2018. június 25., hétfő

MIÉRT MARADUNK? A POLITIKAI ERŐSZAK TERMÉSZETRAJZA

MÉRCE
Szerző: ÁMON KATA
2018.06.25.


Néhány éve történt, hogy koncertre mentem a barátaimmal. Azt az egész társaság sejtette, hogy az egyik barátnőm partnerével nincs egészen rendben minden, de arra senki nem számított, hogy a szórakozóhely közepén fog hatalmas féltékenységi jelenetet rendezni.

Pillanatok alatt hisztérikus állapotba került, ezért a barátnőm mellett álltunk mindannyian, ösztönösen jó közel, mert benne volt a levegőben, hogy akár bánthatja is, de ezt egyikünk se mondta ki. Mivel odajönni így nem mert, a hozzánk közeli bárpultot tartó faoszlophoz ment, és miután rámutatott a barátnőmre és mélyen a szemébe nézett, egy jó nagyot belebokszolt az oszlopba.

Az üzenet világos volt, de a társaságon belül kevesen gondolták úgy, hogy a féltékenységi rohamnak és a jelenetnek bármi jelentőséget kellene tulajdonítani, hiszen konkrét, ember elleni erőszak nem történt. Ugyanakkor ott abban a helyzetben érezhető volt a feszültség, ami órákig megmaradt. A feszültség amiatt, hogy ilyen nyílt durvaságra, erőszakos viselkedésre senki sem számított, és a célzás miatt, hogy az ütés valójában a barátnőmnek szólt, a jelenet az ő megszégyenítésére irányult.

Bár annak tűnik, ez nem egy partnerkapcsolati erőszakról szóló cikk felvezetése. A cikk arról a politikai erőszakról szól, amit a kormány évek óta elkövet politikai ellenfelei ellen, és azok ellen, akiket ezek az ellenfelek szerintük képviselnek. A Fidesz-KDNP kormányok 2010 óta folyamatosan és egyre erőszakosabban lépnek fel azok ellen a társadalmi csoportok ellen, akiktől bármiféle ellenzéki tevékenységet folytatnak vagy folytathatnak (civil szervezetek, csoportok tagjai, kutatók, egyetemi hallgatók, pedagógusok, stb.), vagy azok, akik ezekkel az „ellenzéki” emberekkel, tevékenységekkel összefüggésbe hozhatók.

A kormány a faoszlopba bokszoló erőszakos fél. Nem alkalmaz egészen direkt erőszakot azokkal szemben, akik fölött uralkodni akar, nem záratja őket börtönbe, nem rúgja ki az állásukból őket nyíltan az ellenzékiségükre hivatkozva, nem utasítja ki őket az országból.

Ehelyett a közbeszéd és közterületek teljes gyarmatosításával azt éri el a kormány, hogy az ellenzékiként elkönyvelt emberek közül mind erkölcsileg, mind egzisztenciálisan elfogyjon a levegő, és ezáltal maguk hagyják el akár a munkahelyüket, akár az országot.


Azok pedig, akik maradnak, féljenek a további következményektől, hiszen ki tudja, ki lesz a következő, mi lesz a következő intézmény vagy akár teljesen fiktív társadalmi csoport (mint a „Soros-bérencek”), akik ellen hadat üzen a kormány. A kormány, aki direkt erőszakot nem követ el az ellenzék ellen, de akár meg is tehetné, mert egyáltalán nem lehetnek benne biztosak az emberek, hogy abban az esetben egy nagyobb tüntetéshullámon kívül bármi más történne .

A kormány mindeközben úgy tehet, mint aki nem erőszakos, mint aki egyszerűen csak az ország jólétéért kormányoz, nem pedig az a célja, hogy mindent és mindenkit az uralma alá hajtson. Pedig az ellenzék és bármiféle ellenzéki politizálás kinyírása pontosan erről szól...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.