2018. június 25., hétfő

NÉMETORSZÁGI KÁLVÁRIA TÖBB FELVONÁSBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Anikó
2018.06.25.


Anikóék történetének eleje tulajdonképpen akár tipikusnak is nevezhető: a válság miatti nehézségek, a férj külföldi munkavállalása, a család átmeneti szétszakadása… sok hasonló történet akad. Amiért mégis különleges a mai sztori az az, hogy a történet eleje 3,5 éve íródott – az, hogy hol tartanak most, egy hét múlva derül ki.

„A történet kezdete


Magyarországon egy Budapesthez közeli kis faluban éltünk, anyuka, apuka két gyerek. Apuka kb. 2007-től vállalkozóként lakatosmunkákat vállalt az ország területén, de 2009-ben a „válság” indulásakor a fővállalkozó úgy próbálta meg túlélni a mindennapokat, hogy külföldön is vállalt munkát. Így apuka sokat volt külföldön (Szaúd-Arábia, Románia, Franciaország, stb).

Az anyagi biztonság valahogy nem jött. Ha volt munka, volt pénz, ha nem volt munka, nem volt pénz. Amit megkeresett a külföldi munkákkal, elment a rezsire és a megélhetésre azokban a hónapokban, mikor nem tudtak munkát adni neki.

Sajnos ennek a magyar fővállalkozó cégnek nagyon rossz volt a cégvezetése. Hetente veszítettek el ügyfeleket emiatt. Minden alvállalkozó tudta, hogy hol kéne megfognia a fővállalkozónak a pénzt, mindegyik látta a hibákat, de senkire nem hallgattak.

Anyuka hivatásos rendőrtisztként fix 200.000. Ft-ot keresett. A gyerekeket ő intézte, iskola, edzés stb.

Közben az árak, de főként a törlesztő-részletek a magasba emelkedtek. Anyuka fizetése ment a törlesztő részletekre és ha apukának volt fizetése, abból vették az élelmiszert.

Nem kell luxuskiadásokra gondolni, egy 11.000.000 lakáshitel törlesztése és egy személyautó törlesztése, ami indult összesen 120.000.- Ft-ról, majd felment 220.000-ra.

Irány Németország!


Hosszas tanakodás után a férjet rá lehetett beszélni arra, hogy induljon el Németország felé. Az anya a fix állását egyelőre nem szerette volna feladni.

Főként a nyelvtudás hiánya és az addigra kialakult rossz anyagi helyzet okozta a legnagyobb problémát az induláskor. Először egy 20 éve kint lévő magyar vállalkozóhoz került ki körzetébe, egy rokoni ismeretség útján.

Ott hamar megszerették a kollégák, építésvezetők, mert látták, hogy jól dolgozik, értelmes és nem egy iszákos. Bevállalta az egész család, hogy apukát max. 2 havonta látják, de úgy gondolták, hogy biztos fix pénz lesz minden hónapban.

De hát sajnos a magyar vállalkozónál volt olyan hónap, ahol 2 hónap után 65 ezer forintnak megfelelő eurót hozott haza apuka és volt olyan, hogy 400 ezret. Megint ott tartott a család, ahol előtte. Ha jó munkára, jó brigádba osztották be volt pénz, ha nem nem.

Ekkor még egyáltalán nem láttuk, hogy Németországban hogyan működnek a dolgok, azt sem tudtuk, hogy sok munkaerő-kölcsönző cég van, ahol azért viszonylag könnyen lehet munkát találni egy férfinak.

Fél évet volt kint a férjem, de mivel magyar vállalkozónál, magyar kollégákkal volt szinte semmit nem tudott meg az országról. Annyi előnye származott a férjemnek belőle, hogy a külső hőszigeteléssel kapcsolatos szakszavakat megtanulta.

Fél év után megpróbált átmenni egy másik (szintén magyar) vállalkozóhoz, aki napi fix bért adott volna, de ott meg csak két hónapig volt munka, mint ez utóbb kiderült...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.