2018. június 14., csütörtök

ORBÁN NEM "RADIKÁLIS", HANEM SZÉLSŐJOBBOLDALI

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.06.13.


Az újfasiszta szélsőjobboldal térhódításának egyik oka az, hogy nem nevezik nevükön őket, ezért a támogatásuk nem szalonképtelen, s a védekezés elmarad. Radikálisokkal szemben másképpen viselkednek az emberek, mint szélsőjobboldali fasisztákkal szemben. Márpedig Orbán nem az európai “radikális jobboldal” vezére, ahogyan azt az Index idézte Cas Mudde CEU-n tartott előadása kapcsán, hanem az európai fasiszta szélsőjobb vezére.

A radikális nem feltétlenül jelent szélsőségest, és nem jelent fasizmust. Lehet radikálisan képviselni pozitív elveket is, amikor valaki nem köt elvtelen kompromisszumokat, és arra törekszik, hogy bizonyos elveket következetesen alkalmazzanak ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassák a fennálló viszonyokat. Ez a fajta pozitív radikalizmus hiányzik éppen a magyar liberális demokraták eszköztárából és magatartásából.

A radikális egy magatartás külső megnyilvánulását jelenti, nem annak belső tartalmát. Ezt bizonyítja, hogy belső tartalmától függetlenül lehet egymással ellentétes elveket is védeni vagy képviselni radikálisan. Amit Orbán képvisel, azt radikálisan képviseli, de az nem maga a radikalizmus, hanem a szélsőjobboldali fasizmus 21. századi mutációja. Ezért nem fejezi ki a lényeget az, ha Orbánt a “radikális jobboldal” vezérének, s nem a szélsőjobb vezérének nevezik.

Aki betiltja a hajléktalanságot, megdönti a liberális demokratikus Alkotmányt, beszünteti a hatalmi ágak szétválasztását, felszámolja a sajtóüszabadságot, üldözi a civileket, zsidókra utaló gyűlöletkampányt folytat, az nem “radikális”, hanem fasiszta. A radikális még pozitív jelző is lehet. Ha Orbán meglátja ezt a címet, még büszke is lehet rá. A követői ugyanígy, s nem gondolják, hogy ennek az embernek a támogatása őket is fasisztává teszi.

Másképp viszonyul a nép egy radikális politikushoz, mint egy fasisztához. Azzal, hogy nem merik a liberális demokrácia hívei nevén nevezni a fasisztákat, nem merik elmondani, hogy ez nem a liberalizmus bukása, nem a nép lázadása az elitek ellen, hanem a fasizmus egyik újabb támadása az orosz titkosszolgálat által támogatott szélsőjobboldaliak által, akiket az alkotmányos rend megdöntése miatt, de már az arra irányuló kísérlet miatt is rég börtönbe kellett volna vágni, és nyugalom lenne a világban, felbomlik a törvényes jogállami rend.

Ez a gyávaság, a kifejezésektől és a “szélsőségesség” látszatától való félelem segíti ezeket a fasisztákat. Az új típusó lopakodó dioktatúrák lényege, hogy a demokrácia hamis álcája alatt működnek. Addig élnek, amíg ezt a hamis látszatot fenn tudják tartani. Ha meztelen lesz a király, ha lehull az álarc, akkor vagy meg lehet állítani a folyamatot, vagy kénytelen lesz a diktatúra kimutatni igazi jellegét, amely azonban a gyors bukásukhoz vezetne.

Ezért ez a langyos beszéd, ami ráadásul a valóságot is meghamisítja, mert ezek tényleg nem “radikálisok”, hanem szélsőjobboldali fasiszták, dönti romba a világot. Ha ma is lenne Európában olyan hatalom, mint a náci Németország volt, ezek az okostojások vagonokban folytatnának felemelő értekezéseket arról, hogyan nevezzék nem “túlzóan” a fasisztákat. A legdöbbenetesebb, hogy Merkel is “elesett”, azt képzeli, hogy engedményekkel tudja majd ezeket a fasisztákat jobb belátásra bírni és megszelidíteni. Ezek röhögnek rajta.

Ez a totális vereség, amikor valaki nem ismeri fel az ellenfelet, majd behódol, és átadja az egész terepet nekik. Ezek semmit nem tanultak a szélsőjobboldal, a fasiszták és a nácik történetéből. Magyarországon is a gyengekezűség vezetett Orbán diktatúrájához, mert őt 2006-ban az alkotmányos rend elleni szervezkedés és a kordonbontás miatt is le kellett volna tartóztatni. Már a különböző pártok szétverését sem lett volna szabad megengedni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése