2018. június 13., szerda

SEGÍTÜNK, DE SOSEM GYŐZHETÜNK - A GONDOZÓK HAVI 150 EZERÉRT TESZIK KI A LELKÜKET

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2018.06.13.


A fogyatékos emberrel élő családok történetének messzire nyúló, kettős árnyéka van. A gondozottak világa két néma belvilág. Az egyik a gondozotté, aki még „nem magányos”, de a biológia törvénye szerint előbb-utóbb az lesz. A másik a szülőé, aki azzal a tudattal cipeli a terhét, hogy sérült gyermekénél előbb fog kilépni a történetből. Ahogy telnek az évek, egyre gyakoribb a néma kérdés: mi lesz veled, ha anya már nem lesz? Itt kezdődik Déri Erzsébet és Juditka története is.

A T.-i otthon halljában, a porta mellett egyre nagyobb a péntek esti láz. A lakók a fotelsoron ülnek, és várnak. Információk köröznek. „Egy Suzuki jön. Ezek, Bélus, a te szüleid lesznek.” A sarokban felugrik egy meghatározhatatlan korú fiú. Az alaphír az, hogy „jönnek”. De nem Béluska szülei. Valaki közli, az ebédnél látta Zsuzsit, most is jól nézett ki. Béluska megmutatja a vécét, az ajtót is kitárja. Két lány az udvarig kísér. Ide ritkán és kevesen járnak. Egy látogató érkezése a külső világból gyorsan terjedő alapinformáció. A kisházban a frizsider előtt Lacika ül mackóban, mindig mosolyogva. Ha a gondozó letesz egy széket, békésen megül, onnan a lányok egy fél csokit sem vihetnek ki. Lacika hetven, érte már nem jár senki, és ez húsz éve így van. Lassan fájront, ürül a nagyterem, a parkolóból kitolat az utolsó autó.

Déri Erzsébet lassan géphez ül, hogy átpásztázza a netet, főleg a fogyatékosügyeket. Londonban élő nagyfia is küldözgeti a fontosabb linkeket. Erzsébet politikusokat, hivatalokat is ostromol. 1990-ben interjút készített Juhász Zsófia református lelkésszel, a Nők Lapja közölte. Juhász Zsófia nevét ma az egykor általa vezetett őrbottyáni szeretetotthon viseli. Szeretetházba kerülni régen stigma volt. Elhagyatottság, félelem, fölöslegességérzés. Juhász Zsófia már akkor másképp látta. „A közösség – mondta –, amely nem vállal felelősséget a fogyatékosokért, maga is fogyatékos” lesz. Ezt az idézetet Erzsébet megjegyezte. Ma is ez a vezérmondata.

Igaz, akkor már „érintett” volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése