SZÉP, KIFINOMULT JOGI MUNKA

ÉLET ÉS IRODALOM 
/ PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.06.29.

...Most a belpolitikai helyzet tovább fokozódik, tekintve, hogy az egyik vidéki egyetemen úgynevezett „keresztény szemléletű vezető szakirányú to­vábbképzés”, vagy más megfogalmazással „keresztény értékrendű veze­tés szakirányú továbbképzés” veszi kezdetét. Mindkét idézetet a Magyar Időkcímű tekintélyes laptársunkból másoltuk ki, ér­telme szerintünk egyik­nek sincs, ám ez mindegy is.

A probléma lényege – mármint elvi síkon, és csakis úgy – abban áll, hogy kormányunk viselt dolgai a kereszténység tanításaival frontá­lisan szembemennek. Vegyük például takonyszilárdságú Alaptörvé­nyünk legújabb módosítását és a Stop Soros törvénycsomagot. Ez egy szép, kifinomult jogi munka, amely nagyon bonyolult filozófiai mélysé­gű kérdésekben is jó vá­laszt talál, mondta róluk az alcsúti ember a rá­diójában, és a maga szem­pontjából bizonyára igaza is van. Mi csak annyit teszünk hozzá, hogy ez a joganyag körülbelül annyira keresz­tény, mintha egy kannibál szekta tagjai hozták volna össze bőséges emberhúslakoma után, dizájnerdrogoktól és de­naturált szesztől befo­lyásolt szellemi állapotban. Aki tehát csakugyan ke­resztény szemléletű akárkiket képez, az evvel száll szembe, vagyis elméleti­leg nem mame­lukokat gyárt, hanem rebellis hajlamú szellemeket ereszt szabadon. Miközben a hallgatók az újabb értéktelen pecsétes papírjukkal nyilván nem autonóm voltukat óhajtják igazolni, hanem a lojalitásukat.

Gyanítható, hogy az érintett felsőoktatási intézményben is van­nak, akik a helyzet problematikus voltát felismerik. „Törekszünk arra, hogy az oktatásba becsempésszük a Biblia tanításait”, mondja a szak felelőse, nyá­jas olvasónk pedig talán már fel is tette a kérdést, mért kell a Biblia tanítá­sait a keresztény szellemű vagy értékrendű képzésbe úgymond becsem­pészni. Persze valamennyien tudjuk, miért. Azért, mert a laikus hívő palléro­zatlan értelmét az Írás talányos szövegrészei össze is zavarhatják. „Isten írott vagy áthagyományozott Igéje hiteles magya­rázatának feladata egyedül az Egyház élő Tanítóhivatalára bízatott”, mondja a katekizmus, tehát a bibli­ai szövegek nemcsak úgy átabotá­ban, hanem előírt módon, értelmezésben és adagolás­ban fogyasztan­dók. Viszont (e sorok írójának egyetemen oktató is­merősei szerint) könyvet ma már a bölcsészhallgatók se olvasnak, nem­hogy Bibli­át, de Mici­mackót, Alice Csodaországbant, sőt még Rejtőt sem, te­hát ilyes­fajta veszély többé nem létezik.

Csak hát az ember nem lehet eléggé óvatos. Vegyük például a hajlék­talanokat, akiket az általuk életvitelszerűen használt közterület­ről a rend­őröknek kell elszállítaniuk. Hogy hová, az nem kérdés, vala­hová. Beteszik az autóba, aztán valahol kihajítják, ennyi. Hogyan véle­kedik erről az Evangéli­um? „Bizony, mondom néktek, amikor megtet­tétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tet­tétek meg.” És ez még csak hagy­ján, de utána azt is mondja, hogy „menjetek előlem, átkozottak, az ördög­nek és angyalainak elkészített örök tűzre”. Az „átkozottak” szó a fenti kon­textusban, hogy félreértés ne legyen, az alcsúti ember és bandája módján viselkedő személyek sokaságára vonatkozik, más kérdés, hogy ennek a megállapítása mifelénk már a felségsértés tényállását is kimeríti.

A hívő keresztények, ha csakugyan volnának ilyenek, valamen­nyi em­bertársukat szeretnék, köztük az ellenségei­ket is, merthogy az számukra elvben kötelező. Az alcsúti ember és tanítványai ezzel szemben fe­lebarátaik bár­mely létező vagy kitalált csoportját bármely pillanatban ellenséggé ne­vezhetik ki, és utána minden rendelkezésükre álló eszköz­zel üldözik, persze nem haragból és nem is azért, mert örömüket lelik benne, hanem csak úgy. A társadalom többi tagja áll és bambán néz maga elé. Ez az irány nyílegye­nesen vezet a pokolba, írja TGM, csak hát pokol nem létezik. Vagy ha még­is, akkor már a tornácán vagyunk.

ITT OLVASHATÓ