Szerző: HERCZEG SZONJA
2018.06.07.
De kezdjük az elején, Mariannal. A negyvenöt éves kétgyerekes anya egykor sikeres üzletkötő volt. Húszévesen, első gyereke, Tícia születése után kezdett el a kereskedelmi szektorban dolgozni, a kicsi mellett elvégezte a főiskolát is. Ticia apjával csupán lánya négy éves koráig voltak házasok, túl fiatalon kerültek össze, és személyiségük sem igazán passzolt – meséli Mariann. A férfi azóta sem foglalkozik túl sokat a lányával.
Mariann és Tícia ekkor anyagi helyzete rendben volt, nagyon jól éltek. Nem kifejezetten szerette a szakmáját, mindig rajzolni szeretett volna, de tudta, hogy a megélhetésért egyelőre ezt kell vállalnia. Azt tervezte, hogy tíz évig gyűjtöget pénzt, hogy vehessenek egy saját lakást és utána olyan szakterületet keres, ahol művészi képességeit használhatja.
A terv be is vált, eltelt tíz év, a pénz is összegyűlt az önrészre, amelyből a lakást meg is vette hitel segítségével, de akkor még nem sejtette, milyen nehéz lesz a részleteket fizetni és egyáltalán: megélni.
Tícia makkegészségesen született, igazi tehetség volt. Fitness- és úszóversenyekre járt, örökölte édesanyja művészi vénáját is, csodásan énekelt. Amibe belefogott, abban sikeres volt. – Olyan versenyekre is elvitték, amiknek az edzéseire nem is járt. Elképesztő volt, hogy ilyen helyzetekben a drukk ellenére még jobban teljesített. Nagyon motivált, nyitott, kitartó kislány – meséli büszkén Mariann. Azért is választott egy rugalmasabb munkaidejű szakmát, hogy több időt tölthessen lányával, eljusson versenyeire. Egy ilyen anya-lánya nap volt az is, amikor tizenöt évvel ezelőtt, egy edzőtáborból hazafele úgy döntöttek, hogy bemennek a Római strandra fürdeni. – Nagyon örültünk, hogy végre jó idő van, mivel a tábor alatt szinte végig esett. Ezért döntöttünk úgy, hogy kihasználjuk, strandolunk egyet.
Az akkor 10 éves Tícia a strandon összebarátkozott egy másik gyerekkel, vele indultak csúszdázni. A másik kislány apja felügyelte őket, Mariann pedig kicsit közelebb ment a medence partjához, oda ült le a pokrócára. – Megpróbáltam a medenceszigetre állni, de az úszómester elküldött, hogy az az ő helyük, így távolabb kerültem és alig láttam a medence szélét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.