2018. június 10., vasárnap

VEREBES ISTVÁN: A JELENLEGI RENDSZERNEK AZ ÉRZÉKETLENSÉGE ÉS A PÖKHENDISÉGE ZAVAR A LEGJOBBAN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2018.06.10.


Az ünnepi könyvhétre jelenik meg a Jászai Mari-díjas színész, rendező Tólig című kötete. Verebes István új könyve memoár, ugyanakkor kegyetlenül őszinte látlelet a hazai színházi állapotokról. A szerző arra keresi a választ, hogyan jutott a szakma olyan mély morális válságba, ahol most van. Könyvét vitaindítónak szánta. S persze nem csak színházi embereknek.

A Tóligban sokat ír pályatársairól is, színészekről, rendezőkről, direktorokról. Nyíltan beszél konfliktusaikról is, sőt némelyikükről lesújtó véleményét sem titkolja el. Ambivalens érzésekkel olvastam a kötetet, mivel a kollégáinak nincs módjuk reagálni a bírálatokra. Nem tart botránytól?

– Én a könyvemet elsősorban vitaindítónak szántam. Nem önmagamról akartam írni, inkább a színházi szakma állapotáról. Azt szeretném, hogy beszéljünk végre arról, hogyan jutottunk el abba a morális és erkölcsi mélységbe, ahol most vagyunk. Miért hagytuk, hogy az elmúlt 20-30 évben komoly tehetségek maradtak esélytelenül? Hány embert aláznak meg nap mint nap a szakmánkban? Nem a botránytól tartok, hanem az elhallgatástól. A reflexiók hiányától. Amúgy a könyvben csak olyanok szerepelnek, akiknek a véleményemet a szemükbe is elmondtam már. Nyugodtan megcáfolhatnak, a vitáknak örülnék legjobban.

Ha morális felelősöket keres, a saját szerepét is vizsgálja?

– Persze, önmagammal is elszámolok a könyvben. De én legalább mindig jártattam a pofámat, évtizedek óta ugyanazokról a problémákról írok. Csak sosem kaptam választ.

Könyvének első változatában még nem nevesítette a színházi ütközések szereplőit, csak azután változtatott. Miért?

– Egyrészt úgyis kitalálnák, kikről van szó, másrészt nyílt sisakkal játszom. A színházi szakma azért is tart ott, ahol, mert még a saját múltjával sem tud szembenézni. Mondok egy példát: Major Tamásról még mindig nem lehet óvatoskodás nélkül nyilatkozni. Őt ma a jobboldali kollégáim ünneplik, pedig Major a Rákosi-rendszer egyik korifeusa volt. Sokakat tett tönkre, hajszolt öngyilkosságba. Színésznövendék-koromban osztálytársammal, Kern Andrással a Vígszínházban gyakorlatoztunk. A társulat tagja volt Básti Lajos is. Egyszer elmondta nekünk: őt korábban nem kirúgta Major a Nemzetiből, hanem elmenekült előle. Básti hozzátette: „Mi még élünk, de a sírunk már rég ott van Lehotay Árpád, Timár József, Gellért Endre mellett, akiket Major kergetett a halálba.” Ugyanakkor az is tény, hogy Major Tamás hatalmas tehetség és egyéniség volt. Csak éppen diabolikus figura...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése