2018. július 26., csütörtök

ÉLET ÉS MUNKA EGY DÁNIAI FARMON

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Dénes
2018.07.26.


Egy dániai (vagy bármilyen, ha már…) farmon dolgozni embert próbáló munka lehet, és ezt alátámasztja Dénes története is, ami ugyan kis ciprusi kitérővel kezdődik, de a lényeg Dániában játszódik. Küldött képeket is, amit külön köszönök. Szóval lássuk, milyen az élet Skandináviában!

„Dániai kalandom talán 2016 decemberén kezdődött, amikor eldöntöttem, hogy az életemet meg kell változtatnom. Akkoriba egy gyárban dolgoztam Budapesthez közel, de a jövőmet már csak külföldön tudtam elképzelni.

A ciprusi kudarc

Januárban találtam is egy konyhai állást Cipruson. Akkori angoltudásom igen alacsony szinten mozgott, de sikerült teljesítenem a Skype-interjút a görög főnökkel.

Március végén kiutaztam és egy nagyon jó csapattal sikerült megismerkednem Cipruson. A sziget gyönyörű volt, de a munka sajnos nem, úgyhogy egy hónapon belül átgondoltam az életem és májusban már a dániai farm munkainterjúján vettem részt Budapesten.

Egy hónappal később hajnali 4 órakor az M7 autópálya budaörsi pihenőjében egy másik magyar társammal együtt felszálltam a Romániából érkező buszra, ami elvitt minket Dániába. A következő 2 napban 80 km/órával hasítottunk keresztül fél Európán.

Szomorúság és félelem

Megérkezésünk reggelétől kezdve egy kétnapos intenzív tréningen vettünk részt a munkával kapcsolatban, a végén pedig elindítottuk a bevándorlási és munkavállalási ügyintézést.

Azután egy vonatjeggyel, térképpel és sok reménnyel útnak indítottak minket Aarnum vasútállomásáról. A kétórás vonatút alatt másodszor éreztem azt, hogy teljesen egyedül vagyok a nagyvilágban.

Nem tudtam, mi következik és nem maradt más bennem, csak a szomorúság, az elhagyatottság és a félelem az elkövetkező dolgok iránt. Végül késő délután találkoztam a farmerral a helyi vasútállomáson.

Innentől rengeteg pozitív csalódás ért az itteni szállással, munkatársakkal, munkával és minden mással kapcsolatban. Dánia nagyon zöld és tiszta az emberek pedig alapvetően kedvesek és előzékenyek...

Az elején például meglepő volt, hogy biciklizés közben az autósok határozottan nem akarnak elgázolni, sőt, sokan az út másik oldalára is áthajtanak miattam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.