2018. július 10., kedd

KERTVÁROSI ISKOLÁK AMERIKÁBAN

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Viktor
2018.07.10.


Az amerikai iskola számtalan film és könyv helyszíne – csakhogy létezik-e egyáltalán olyan, hogy „amerikai iskola”? Ezt a kérdést tette fel az Egyesült Államokban élő Viktor, aki lánya példáján meg is válaszolta. Nagyszerű, egyszerre informatív és nagyon érdekes poszt következik (a képeket köszönöm Viktornak).

Az amerikai oktatásról elég sok tévhit kering, és ezek általában nem valami jók. Nem mondom, hogy ezek teljesen alaptalan dolgok, csak éppen nem lehet őket általánosítani az egész országra, sem államra, de még a városok zömére sem. A következőkben a saját tapasztalatainkat osztom meg, ami aztán szintén nem lesz általánosítható, de talán érdekes, hogy ilyen is van.

Miért éppen Amerika?

Mi nem pénzügyi okokból költöztünk külföldre, mind a ketten jóval átlag feletti fizetéssel és szép karrier ívvel éltük az életünket 40 felé közeledve, 2011-2012 körül a „nagy megdöbbenés” idején.

Miután végigjártuk a fázisokat a 2009-es „Mi soha nem élnénk másodrangú polgárként külföldön”-től a 2013-as „Most már menjünk minél hamarabb, mielőtt visszatérünk 1960-ba”-ig, el kellett döntenünk, melyik legyen a célország.

Anglia nem tetszett, én pedig német nyelvű területre nem szívesen mentem volna. A szomszédaink nem sokkal korábban mentek Új-Zélandra, és az ország sok paramétere tetszett nekem is. Angol nyelv, a világ egyik legkevésbé korrupt országa.

Egy gondom volt vele, hogy túl kicsi a lakosságát tekintve, ezért talán kevesebb mozgolódási lehetőség van ott, mint egy Anglia vagy Németország esetén. Ennek ellenére az volt a terv, hogy 1-2 évet eltöltünk Angliában az akkori cégemen keresztül, ami kényelmes és biztonságos hátteret adott volna az aklimatizálódásnak, majd onnan ugrunk Új-Zélandra.

Jeleztem is a manageremnek, hogy ha nyílik angliai projekt, akkor engem nyugodtan relokáljanak. Ezzel bekerültem az amúgy 20 000 fős, több kontinensen jelenlévő IT-cég „Internal Mobility” adatbázisába.

Miközben vártunk az angliai projektre, a managerem egyszer odajött, hogy nem érdekelne-e egy projekt az USA-ban. Akkoriban nekem is annyi elképzelésem volt az amerikai életről, mint legtöbb magyarnak - ami egyébként nem volt túl jó.

Művigyorgós, felületes emberek, nem túl jó iskolák, 100 ezer dolláros kórházi számlák és három lépés után kirabolnak az utcán, ha este sétálok. Emiatt Amerika nem is szerepelt a potenciális országok között.

Azért nem mondtam azonnal nemet, kértem gondolkodási időt, hogy kutathassak egy kicsit. Ezalatt kikerestem a céges adatbázisból magyarokat, akiket a cég az USA-ba relokált, és beszéltem velük Skype-on.

Ők meglepően jókat nyilatkoztak, még kettővel elosztva is tetszett a dolog. Még egy kis kutakodás és családi tanácskozás után eldöntöttük, hogy jó, legyen az USA az új otthonunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése