2018. július 22., vasárnap

MÉG EGY DICSŐSÉGES SZABADSÁGHARCRÓL

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.07.22.


A magyar "politika" (úristen, ebben az országban már ezt a különben gusztustalan fogalmat jelölő szót is idézőjelbe kell tenni, mert még ezt a világtörténelmi trágyahalmot is csak alulról képes szemlélni), azaz a közéleti szereplőgárda egyik legjellemtelenebb (pedig nagy ám a verseny) figurája megemlékezett a Rákóczi-szabadságharcról. Ez az okos asszony, aki kártékonyságban és gerinctelenségben vetekszik az elempés butasággóccal azt találta tódítani, hogy ez volt a leghosszabb szabadságharc, ami a legnagyobb elismerést jelenti egy ilyen intellektus szájából.
És tényleg az volt. A három közül az első. Majdnem nyolc évig tartott. A második már alig több, mint egy évig, a harmadik meg alig több, mint egy hétig. Úgy vettem ki ennek az iszonyatosan ostoba nőnek a szavaiból, hogy éppen az időtartama miatt erre kell a legbüszkébbeknek lennünk.
Ha a realitásérzék felől szemlélődünk, talán tényleg Rákóczi volt a legjobb, legalábbis Kossuthhoz és Nagy Imréhez viszonyítva. Ha nem a személyes bosszúvágy vezérli, és rászán egy délutánt, hogy elolvasson iratokat és meghallgasson olyan embereket, akik a közvetlen környezetében is elérhetők voltak, akkor persze eszébe nem jutott volna, hogy akár csak félig kiemelje a kardját a hüvelyéből. Akkor rögtön átlátta volna, mekkora esélye lehet egy világhatalommal szemben. Dehát legyünk belátók és végtelenül jóindulatúak, alapos elemzés híján tényleg lehetett bízni az osztrákoknak a spanyol örökösödési háborúban való vereségében. Bár - és ehhez alapos elemzés sem kellett - azon azért illett volna elmorfondírozni, mit jelent egy csatavesztés, mennyire gyengül meg ezáltal a Habsburg-birodalom, de mondom, a szándék megjelenésére van mentség...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése