2018. július 30., hétfő

MESZELD LE A MAJOMLIRÁLYT

FORGÓKÍNPAD
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.07.30.


...Tisztelettel: most mindenki meg fog sértődni, de a független, magasan képzett, több diplomás magyar értelmiségnek – a kommenteket és reakciókat tekintve – elment az esze. Mindenki azon hörög, hogyan sértették meg Parti Nagy Lajost, Esterházyt, másokat, tiltakoznak, és közben mindenki figyelmét elkerüli a lényeg. Az ugyanis, miszerint L. Simon és OJD „jó zsaru-rossz zsaru”-t játszanak velünk. Persze, hogy megsértették az írókat, még fogják is, másokat is, ez a kocsmai verekedés lényege: addig anyáznak, míg a provokált fél ki nem jön a sodrából. Csakhogy míg mi bőgve védjük Parti Nagyot és Esterházyt – különben joggal! - elmegyünk a „vita” tárgya mellett.

Ez a vita ugyanis már nem arról szól, melyik író a jó és melyik a rossz, arról sem, létezik-e kormánypárti és ellenzéki-liberális kultúra (így, ilyen formában nem is létezhet), ez arról szól, hogy az ősztől kötelező állami kultúra vonala a már meglévő, harmatgyenge jobboldali-konzervatív alkotókat támogassa, vagy inkább neveljenek ki egy új, talán élvezhetőbb végterméket produkáló generációt? Szó nincs itt arról, hogy ősztől lesz egyáltalán bármi más rajtuk kívül! Nem lesz, ahogy beleszólásunk sem lesz a trendbe – amint L. Simon (akit egyesek hajlamosak „jó zsarunak” tekinteni, mert mondott valamit minőségi igényekről és versenyről) röviden közölte a nála kicsit sem különb OJD-vel:

BENNÜNKET választottak meg, nem titeket, írókat!”

Tetszenek már érteni? Röviden fogalmazva, a várható kultúrpolitika várhatóan két meghatározó személyisége gyakorlatilag azon merengett nyilvánosan, hogy kellenek-e még új konzervatív-jobboldali szerzők, akik talán valamennyire megtanulhatnának írni is, legalább az elemi népiskolák harmadik osztályos fogalmazásainak szintjén (ez L. Simon álláspontja) vagy hagyjuk a francba a képzési költségeket, amúgy is hülyék, elég az a kollekció, Wass Alberttől Nyirőn és Tormayn keresztül Döbrentei Kornélig, ami van, akad a bandában elég kultúr-Quisling, csak éppen legyen őket kötelező szeretni (ez OJD verziója).

Szó nincs itt vitáról, arról társalgott egymással a két szak- és élmunkás, hogy lótrágyát vagy tehéntrágyát használjunk inkább a kukoricára. Szó nincs itt kultúráról sem, ellenkezőleg, arról van szó, hogy a kultúra, a szó eddigi, vagyis valódi értelmében szóba se jöhessen!

A könyvégetéseket még nem tudom, hogy fogják megoldani, illetve gondolom, de nem akarok ötleteket adni. Viszont az egész miskulancia megkapta a zöld jelzést Orbán Viktortól, aki beszédében jelezte is:

Most ez a feladat áll előttünk, vagyis kulturális korszakba kellene ágyaznunk a politikai rendszert. Ezért logikus, legkevésbé sem meglepő, hogy napjaink legizgalmasabb vitája éppen a kulturális politika területén robbant ki. Szinte azonnal a választások után. Ez érthető, és jól is van így. Valóban egy új szellemi és kulturális megközelítésre van szükség a harmadik kétharmad után, és mi tagadás, nagy változások előtt is állunk.”

Mondott ő mást is, a többi is marhaság, de a közvetlen veszélyt itt és most ez jelenti. Vagyis az, hogy a magyar kultúrát – tágabb értelemben használjuk a kifejezést – épp úgy einstandolni akarják, mint minden mást...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.